Politikai vagy-vagy

„A liberális és demokrata pártnak az egyesülés útjára kell lépnie. Ellenkező esetben mindkét alakulat elpusztul” – határolta be a D. A. Szövetség politikai jövőképének két szélsőségét Mona Muscã a liberális nőtagozat hétvégi kongreszszusán. Látszólag eme kirkegaard-i vagylagosság egyik, apokaliptikus végkifejletének próbálja elejét venni most a Demokrata Párt, amikor teljesen váratlanul előáll a fúzió konkrét döntéseket és lépéseket tartalmazó menetrendjével, még az egyesülést nyélbe ütő kongresszus időpontját is kitűzve.
Ám, mint tudjuk, a látszat (pláne a politikai) sokszor csalóka. A négy évvel ezelőtt szövetségre lépett két kormánypárti alakulat egyesülése már a 2004-es választások után napirendre került, amelynek ügyét Valeriu Stoica, a PNL volt elnöke képviseli a legvehemensebben. Csakhogy a D. A. Szövetség hatalomra kerülése óta a témát hol a liberálisok, hol a demokraták söpörték le az asztalról, sokkal időszerűbb problémának tartva az árvíz okozta katasztrófát, Tãriceanu lebegtetett lemondását vagy az előrehozott választások ötletének megfontolását. A pártstruktúrákban mindvégig ott lappangó bizonytalanság végére Traian Bãsescu tett pontot a D. A. decemberi „narancsos” évértékelőjén, amikor 2006. legfontosabb házi feladataként határozta meg a két pártvezetőség számára a fúziót.
Pontosabban fogalmazva a kényszerházasságot, amelynek a felek közel sem azonos hozománnyal vágnak neki. A szociáldemokrata köntöst egyik percről a másikra jobbközép irányból gomboló, az államfő közkedveltségében is fürdő demokraták népszerűségén közel sem rontott annyit a kormánypozíció, mint a liberálisokén, akik számára – bizonyíték erre a pártelnök-kormányfő tegnapi nyilatkozata – az ideológiai elkötelezettség legalább olyan fontos, mint a politikai fennmaradás. A PNL Cãlin Popescu-Tãriceanu fémjelezte vezetősége ugyanis számol a DP-be való „bedarálás” veszélyével is, amely menthetetlenül bekövetkezik, ha az új alakulat Emil Bocék indulóját követve a néppárti ernyő alá sorakozik. Az egyelőre egyoldalúan júliusra kitűzött kongreszszusig kiderül, mit tartanak prioritásnak Brãtianuék utódai: a doktrínához való hűséget vagy a szabadelvű politizálásnak a pillanatnyi politikai jólét érdekében történő feladását.