Pacepa nyomot hagyott a történelemben – Fodor János történész szerint átértékelődött az exhírszerző áruló szerepe 1989 után

„Megalapozott volt a vád, hiszen titkosszolgálati vezetőként államtitkokat szolgáltatott ki az akkori ideológiai ellenségnek kikiáltott állam titkosszolgálatának, és súlyos válságot okozott a bukaresti pártvezetésnek is, amely a Szekuritáté egyik újjászervezéséhez vezetett” – tette hozzá a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Magyar Történeti Intézetének tanársegédje. Mint a történész elmondta, a rendszerváltást követően Pacepa jogilag rehabilitálódott, az Egyesült Államok Románia fontos katonai szövetségesévé vált, így az áruló szerep is átértékelődött.

Ehhez képest rendkívül keveset tudunk róla, az ő konkrét tevékenységéről. „Halálának hírét a legtöbb sajtóorgánum egy róla készült archív felvétellel illusztrálta, azt is alig tudjuk, hogy miként nézett ki. Ez nyilván titkosszolgálati munkájának tudható be. Korai lenne még magvas kijelentéseket megfogalmazni Pacepával kapcsolatban, az viszont biztosan állíthatjuk, hogy egy összetett, izgalmas életpálya elemzése áll azok előtt, akik az ő kutatásába, elemzésébe fognak” – állapította meg a történész.

Aki életével fizetett a Vörös horizontok ismertetéséért

Hitelesnek tekinthető-e mindaz, amit Pacepa a Vörös horizontokban leírt? Lerántotta a leplet a román kommunista diktátorról, avagy fantáziadúsan kielégítette az amerikai finanszírozókat? – kérdeztük Fodor Jánostól. Az egyetemi tanársegéd szerint könyvének a tartalom komolyan vehetőségétől függetlenül megvolt a jelentősége.

A könyv ugyanakkor felfogható olyan propagandaterméknek is, mint a korabeli amerikai külügyi hírszerzés többi projektje: például a Szabad Európa Rádió és társai. Megjelenését követően illegálisan terjedt. Egyes vélemények szerint Vlad Georgescunak azért kellett meghalnia, mert a Szabad Európa Rádióban minden figyelmeztetés ellenére ismertette Pacepa könyvét” – jelentette ki lapunknak a történész.

Fodor szerint a magyar olvasóközönség a vörös borítójú kiadást ismerhette, de sokan a sajtóban közölt folytatásos részleteket is olvasták 1990 januárjában. „Műfaját tekintve a könyv egy jegyzetek és forrásmegjelölés nélküli emlékirat, amelynek egyik különös ismérve, hogy a szerző szubjektív nézőpontja kerül előtérbe. Egyik célja az önigazolás, ha úgy tetszik az utókor számára szánt pozitív befolyásolás. Mindezek figyelembevételével egy nagyon érdekes kordokumentum” – összegzett az egyetemi oktató.

Kitért a román–magyar kapcsolatokra is

Larry Watts amerikai történész A szovjet blokk titkos háborúja Románia ellen című könyvében KGB-ügynökként állítja be a dezertőr Pacepát. Ezt egyfajta értelmezésnek tekinti Fodor János, megemlítve egy másik narratívát, amely vitában áll az említettével, ez pedig Vladimir Tismăneanué. Az Egyesült Államokban élő román történész, politológus bevallása szerint sosem találkozott Pacepával, de több tíz órát beszélt telefonon az egykori hírszerzővel.

– idézte az ismert román történész álláspontját Fodor.

A BBTE oktatója fontosnak tartotta nyomatékosítani, hogy Ion Mihai Pacepa munkája a romániai magyarok elnyomását sem hallgatta el, írt Király Károly leveleiről, kitért a román–magyar kapcsolatokra. Az utóbbi vonatkozással kapcsolatban Fodor János megjegyezte: a Vörös horizontok szerzője többet is írhatott volna a témáról, hiszen mint Stefano Bottoni kutatásaiból kiderül, Pacepa 1969 és 1972 között többször járt Budapesten, s a román hírszerzés akkori egyik vezetőjeként állandóan kezdeményezően lépett fel a két titkosszolgálat kapcsolatainak bővítése érdekében.