Frunda visszahívását követeli Guºã

Cozmin Guºã szerint megszegte a parlament előtt letett esküjét Frunda György RMDSZ-es szenátor, ezért a Nemzeti Kezdeményezés Pártjának (PIN) elnöke (képünkön) azt javasolja, indítsanak jogi vitát a Maros megyei honatya mandátuma kapcsán. Guºã azt követően nyilatkozott, hogy a Ziua című országos napilapban a hétvégén napvilágot látott egy cikk, amely Mérgezett ajánlás, Frunda cselszövése, Románia elleni magyar támadás, A román államot ért sértés címekkel riadóztatta a román politikai elitet. A napilap az Európa Tanács (ET) parlamenti közgyűlésén a múlt héten Frunda javaslatára elfogadott 1735. számú ajánlás és az Európai Parlamentben néhány nap múlva bemutatásra kerülő, a csángó gyerekekről szóló magyar dokumentumfilm kapcsán vádolta Frunda Györgyöt, és őt tette felelőssé a Románia-ellenes propagandáért. Guºã soviniszta, etnikumközi stabilitásbontó kezdeményezéseket ró fel az RMDSZ-es szenátornak, aki szerinte a román alkotmánynak ellentmondó jelentést támogat.
A Ziua egyébként „a román hatóságok által hét napon át eltitkolt bombaként” tálalta, hogy „az RMDSZ-nek sikerült kikényszerítenie az Európa Tanácsban” a kisebbségi törvénytervezet támogatását. „Ez a dokumentum – bár csak Ajánlás a címe – Romániára nézve kötelező”, s ha Románia „nem tartja tiszteletben és megfigyelés alá kerül, meghiúsul az ország uniós csatlakozása” – vélte a lap.
A Ziua úgy értelmezte az Ajánlást, hogy a román alkotmány „első szakaszából el kell tűnnie a nemzetállam kitételnek”, továbbá „Románia köteles elfogadni a kisebbségi statútumot, az oly vitatott kulturális autonómia tételével együtt”, a jogszabályrendszert pedig úgy kell módosítani, hogy „lehetővé tegye autonóm közigazgatási struktúrák megteremtését”. Az Ajánlás elfogadása „éppen akkor történik, amikor a Románia EU-csatlakozása szempontjából döntő májusi országjelentést megfogalmazzák”.
Sőt – siránkozott a Ziua – „ezekben a napokban a magyar lobbi támadást intéz Bukarest ellen, ezúttal a csángókérdésben”, egy magyar dokumentumfilmnek az Európai Parlamentben történő bemutatásával. A Ziua szerint a két Bákó megyei faluban, Pusztinán és Klézsében 2004 folyamán forgatott film a román többségiek által „elnyomott” csángó gyermekek drámáját mutatja majd be az Európai Parlament képviselőinek. E két „cselszövés” tálalása után a Ziua megszólaltatott román politikusokat, akik egyhangúlag úgy nyilatkoztak, hogy Frunda javaslata „sérti a román államot”. Frunda a lap megkeresésére elmondta: „elsősorban a kulturális autonómia ajánlott”, mint „a többség és a kisebbség közötti közvetítő megoldás”.
Markó Béla RMDSZ-elnök szerint az a fajta tálalás, ahogy a napilapok kezelték az ET parlamenti közgyűlésének ajánlását, csupán próbálkozás a kormánykoalíció „szétszakítására”. A Rompres hírügynökségnek nyilatkozva Markó leszögezte, Frunda hozzáállását nem elmarasztalni, hanem dicsérni kell. „Azokat kellene büntetni, akik Európa-ellenes hozzáállással próbálnak etnikumközi és magyarellenes hangulatot kelteni” – szögezte le a miniszterelnök-helyettes.
Oana Marinescu kormányszóvivő szerint is érvényes valamennyi tagállam számára az ajánlás, ez viszont, mint mondta, csakis akkor lesz kötelező érvényű, amikor elfogadja az ET miniszteri tanácsa. Hangsúlyozta, az ajánlásnak nem szabad zavaróan hatnia, mivel Románia eleget tesz a kisebbségi jogvédelmi előírásoknak.
A Mediafax hírügynökségnek egyébként Frunda György RMDSZ-es szenátor leszögezte, az ET parlamenti közgyűlése által elfogadott ajánlásnak nincs konkrét hatása Romániára, és valamennyi ET-tagállamra vonatkozik. „Nem Romániát célozza az ajánlás. Csak a törvényhozásra hat ki, és az európai egyezmények ratifikálására. Nem Románia figyelmébe ajánlottam” – jelentette ki Frunda. Majd emlékeztetett arra, hogy korábban is ismételten hangoztatta, szerinte a nemzetállam nem felel meg a romániai valóságnak. „Az országban több nemzetiség él. A nemzetállami kikötés ellentmond az alkotmányba foglalt kisebbségi jogokra vonatkozó paragrafusoknak” – sommázott a szenátor. Szerinte egyébként a nemzetállamiság az Európai Unióban tulajdonképpen már nem létezik.
A kérdéssel kapcsolatban Traian Bãsescu államfő a hétvégén csupán annyit mondott, „Franciaország és Németország mintáját fogjuk követni”, azonban részletekbe nem bocsátkozott. A Krónikának nyilatkozva Máté András Levente RMDSZ-es képviselő úgy értelmezte a kijelentést, hogy az államelnök a német–francia megbékélésre utalt. „De ez természetesen nem érvényes a román–magyar viszonyra Erdélyben, mindaddig, ameddig a magyaroknak nincs ugyanannyi joguk, mint a román többségnek” – szögezte le a Kolozs megyei képviselő. Máté utalt arra, hogy a két állam közötti megegyezés akkor született meg, amikor a kisebbségek már mindkét államban fogytán voltak, és senkinek nem volt érdeke, hogy a németek német, míg a franciák francia iskolákba járjanak.

Franciaország és Németország:
a kulturális autonómia példái
Balogh Levente Bãsescu államfő kijelentése, amely szerint Románia a francia és a német példát óhajtja követni, akár optimistán is értelmezhető, mindkét országban léteznek ugyanis olyan jogszabályok, amelyek az államon belül élő nemzeti közösségek kulturális önazonosságának megőrzését hivatottak biztosítani. Bár rendszerint a francia példát szokás felhozni, amikor az egységes, oszthatatlan nemzetállamról van szó, e merev doktrínából mára már Párizs is engedett. Való igaz, hogy a modern, csupán egyetlen államalkotó nemzetet elismerő nemzetállamiság fogalma a francia forradalom idejéből származik: e szerint az államban a szuverenitás egyetlen forrása a nép, amely a politikai nemzetet alkotja, és amelynek minden egyes tagját ugyanazon jogok illetik meg. Ennek értelmében minden, akár egyéni, akár közösségi partikuláris érdek képviseletére tett kísérlet alkotmányellenesnek minősül. Mindennek természetesen már a forradalom előtt is megvoltak az előzményei, az abszolutista uralkodók megtörték az arisztokrácia helyi uralmát a tartományokban, és lerakták a központosított, egységes közigazgatású állam alapjait. Ezekre építkeztek a polgári forradalom gondolkodói, akik az egyébként soknemzetiségű francia állam egyetlen hivatalos nemzetévé és nyelvévé a franciát tették meg – többek között pragmatikus szempontokból is, hisz az egységes nyelv megkönnyítette a közigazgatás működését. Ezen, az országban élő nemzeti közösségek szinte teljes asszimilációjához vezető felépítményen az 1990-es évek elején jelentek meg az első repedések, amikor a francia parlament a terrorcselekményekkel nyomatékosított korzikai követelésekre válaszként elfogadta a sziget bizonyos fokú, korlátozott önrendelkezését biztosító törvényt. Bár az alkotmánybíróság elutasította a „korzikai nép” meghatározást, mondván, a francia alkotmány csak francia népet ismer, a törvény precedens értékűnek tekinthető.
Németország egész más utat járt be: a szigorúan központosított nemzetállam helyett szövetségi struktúrába szerveződik, az egyes szövetségi tartományok saját törvényhozással és kormánnyal rendelkeznek. A szorb nemzeti közösség kulturális jogainak biztosítását is helyi szinten oldották meg, a két, szorbok által is lakott tartomány, Szászország és Brandenburg saját – szintén a 90-es évek elején kidolgozott – jogszabályok révén biztosítja a kulturális autonómiát e népcsoport számára.