A palota dilemmái

Alighanem a kormányzás egyik alapvető dilemmáját kell megválaszolnia Traian Bãsescunak, mikor összegzi a Cotroceni-palotában a parlamenti pártokkal csütörtökön és pénteken folytatott megbeszéléseinek eredményeit. A kérdés, amire választ kell kapnia e találkozókon: meddig mehet szembe mindegyik párttal, a politikai elit csoportérdekeivel – ahogy tette a parlamenti képviselők jogállásával kapcsolatos törvény esetén is –, anélkül, hogy teljesen elveszítené befolyását a kormányzásra.
Mindkét cél fontos a hiperaktív, a politika folyamatait olykor fedélzetmesteri perspektívából tekintő – de bozótharcosreflexekkel is rendelkező – államfőnek: szüksége van a kormányzati befolyásra, de nem mondhat le a politikai osztály egészével szembeni fellépésről sem. Kell neki a koalíció támogatása, hisz ezáltal tud konkrét irányt adni a politikai folyamatoknak, amiről már csak természeténél és ambícióinál fogva sem tud lemondani. De nem mondhat le a „politikai osztály megreformálásának” a tervéről sem, hiszen ez emelte a népszerűség azon csúcsaira, amelyeken csupán Ion Iliescu járt még a kilencvenes évek első felében. A korrupció és a kiváltságok elleni harcra épített elnöki választási kampány – mely egy egész rendszer leváltását ígérte – sikeres volt, és ennek a sikernek az az uniós elvárás adott nemzetközi legitimitást, amely Románia európaivá válásának kezdetét a korrupció leküzdésében jelölte meg.
Az államfő dilemmája: mi fontosabb most, egy rozoga hajó gyorsaságának és irányának megtartása-e annak árán, hogy nem kerül sor felújítására, hogy teljesen használhatatlanul ér elképzelt kikötőkbe, avagy újjáépítésének megkezdése a nyílt vizen, ama kockázat vállalásával, hogy csökken sebessége, hogy időlegesen irányt téveszt. Valószínű, hogy Bãsescu ebben a képi világban tudja végiggondolni dilemmáit, és megpróbálja öszszehangolni a két feladatot: az irány és sebesség tartását és a hajó átépítését. Hogy miként teszi ezt? Egy választ hamarosan abban kapunk, hogy miképp kezeli a korrupcióellenes ügyészség kérdését.