A felfedezett országrész

A több oldalról is beszorított Szociáldemokrata Párt ha nem is túl eredeti, mindenesetre meglepő utakon keresi a kitörés lehetőségét. Sepsiszentgyörgyi munkaülésük után Mircea Geoanã pártelnök csak a sokadik helyen és némi újságírói ösztökélésre említette a Popescu–Oprescu- vezércserét, volt hajlandó kommentálni az Iliescu exelnök viszszatérése körüli mendemondát. Előtte viszont részletekbe menően ecsetelte a székelyföldi románok keserveit, elhagyatottságukat, illetve pozitív diszkriminációra való jogukat. Mindezt abban a végső következtetésben kifuttatva, hogy az RMDSZ által beterjesztett kisebbségi törvénynek nincs létjogosultsága, ergo a PSD nem szavazza meg.
Geoanã ámokfutása szöges ellentétben áll a korábbi kormánypárt kisebbségi jogokkal kapcsolatosan hangoztatott nézeteivel. A nem hivatalos kormányzópartner RMDSZ-szel kötött megállapodások lehetnének a bizonyítékai a PSD konjunkturális európaiságának, ha nem ugyanazt vetné a mindenkori hatalom szemére a legfőbb székelyföldi román, Adrian Vlad-Cãºunean. A Kovászna megyei PSD-vezér ugyanis nemrég úgy fogalmazott, hogy eddig csak ellenzékben fájt a kisebbségben lévő románok sorsa a pártoknak, hatalomra jutásuk után viszont valamennyien az RMDSZ-szel borulnak össze.
A PSD-elnök most újra „felfedezte” a román megaláztatás földjét. Nemzete iránti felelősségérzetének természetesen mindenki olyan periodicitást ad, amilyet a szíve diktál, és azzal sem érdemes vitázni, hogy egy kisebbséget megillet-e a különleges bánásmód kiváltsága. Székelyföldre – és nemcsak – valóban ráfér egy-két felzárkóztatási program, helyi sajátságokra, történelmi hagyományokra szabott különleges stratégia. A geoanãi aggódás azonban teljes mértékben megfeledkezik a térségben élő többségi magyarságról, egyelőre körvonalazatlan stratégiája nem a lakosság egészében „gondolkodik”, kizárólag a vállalkozási lehetőségekben és foglalkoztatottságban háttérbe szoruló románokban. Akiket Geoanã nem hajlandó kisebbségnek nevezni.