Választás előtt a fél világ

Amennyiben elfogadjuk a sokat hangoztatott szlogent, miszerint a választás a demokrácia ünnepe, akkor 2024-ben valóságos hatalomgyakorlási „fieszta” vár a szavazópolgárokra Romániában. De nem csak itt, hiszen túlzás nélkül a fél világ urnák elé járul idén: a földkerekség félszáz országában rendeznek különböző politikai megmérettetést ebben az esztendőben, amikor is több mint kétmilliárdan fejezhetik ki politikai opciójukat a szavazóhelyiségeknél.

Harminc országban államfőt, húszban parlamenti képviselőket választanak, és globális viszonylatban egyértelműen az amerikai elnökválasztás bír az egyik legnagyobb befolyással és téttel. Mert miközben a márciusban tartandó oroszországi elnökválasztás egyáltalán nem hordozza magában a fordulat esélyét (hiszen Vlagyimir Putyin vereségének körülbelül annyi az esélye, mint hogy Diana Șoșoacát elrabolják a marslakók), a tengerentúl novemberben esedékes megmérettetés kimenetele egyáltalán nincs lejátszva. És mivel egy demokrata, illetve republikánus amerikai elnök eltérően képzeli el – és szabja meg – hazája külpolitikáját (is), a Fehér Ház leendő lakójának kiléte, Joe Biden újrázása vagy Donald Trump esetleges visszatérte valahol valamennyiünk életére kihatással bír. Most még nehéz lenne megjósolni, hogy pontosan miként, de az amerikai elnökválasztás a közeli és távolabbi térségünkben dúló háborúk alakulását is megszabhatja. Itt elsősorban az immár közel két éve dúló ukrajnai katonai konfliktusra gondolunk, amelynek sajnos nem látni a végét, legalábbis nem valószínű, hogy idén látványos elmozdulást történne a béke irányába.

Ugyancsak jelentős kihatással bírnak a sorsunkra az idén júniusban rendezendő európai parlamenti választások, amelyeken mintegy 400 millió szavazópolgár adhatja le voksát az EU 27 tagállamában. Ezen az országhatárokon átnyúló megamegmérettetésen nem csak az dől el, hogy ki irányítja a jövőben az Unió kormányát, az Európai Bizottságot, hanem az is, hogy csökkenteni tudja-e Európa az Egyesült Államokkal vagy Kínával szembeni lemaradását, képes lesz-e megfelelő válaszokat adni a háborúk, a migráció jelentette kihívásokra. De ami a legfontosabb: meg kell győzni az európai polgárokat, hogy a 720 eurohonatya megválasztásával olyan képviselőket juttatnak majd be az uniós törvényhozásba, akik nem elvont ideológiai vitákat folytatnak majd, hanem közelebb hozzák az emberekhez, azok mindennapi problémáihoz az uniós intézményeket.

Bár Romániában ennél jóval kevesebb választópolgárnak (a választói névjegyzékben még mindig több mint 18 millióan szerepelnek, holott a rezidens lakosság száma alig haladja meg a 19 milliót) lesz majd lehetősége a közügyekben való részvételre, a legnagyobb téttel vitán felül a négy (az államfőválsztás második fordulüójával tulajdonképpen öt) hazai megmérettetés bír az ország sorsának alakulására. Országos viszonylatban a legfőbb kérdés az, hogy milyen mértékben tudja konszolidálni vezető pozícióját a politikai porondon a Szociáldemokrata Párt (PSD), és kivel/kikkel kívánja folytatni a kormányzást 2025-től, egy jobboldali pártszövetség győzelmének, hatalomátvételének ugyanis elenyésző az esélye.

És persze hasonlóan fogas kérdés, hogy meddig tudnak megerősödni a szélsőséges román erők, hol a határa a cirkuszt, botrányt, állandó konfliktusokat kínáló, a problémamegoldásra azonban képtelen csoportosulások támogatottságának. Bár a George Simion-féle AUR és a parlamenti küszöb átlépésére esélyes, Diana Şoşoacă nevével fémjelzett alakulat hatalomra kerülése – valamennyiünk, az egész ország szerencséjére – nagyon valószínűtlen, a jelenség azért is aggasztó, mivel a híveik tábora számottevő, a potenciálisan urnák elé járulók negyede nem csak fogékony a verbális, sőt fizikai agresszióra épülő botrány- és gyűlöletpolitizálásra, hanem kifejezetten támogatja azt. Éppen ezért nyomja óriási felelősség a demokratikus pártok, elsősorban a hatalmon lévő balliberális koalíció képviselőinek a vállát, hiszen alapvetően az ő döntésüktől függ, miként alakul az ország sorsa, gazdaságának kimenetele. Hiszen ha a megszorítások, a kedvezőtlen adóügyi intézkedések, a csökkenő reálkereset révén a társadalom a saját bőrén azt tapasztalja, hogy rossz irányba alakulnak a dolgok Romániában, akkor az politikai munícióval látja el a szélsőségesek táborát.

Mivel Románia félelnöki rendszer, e tekintetben, a szélsőségesek visszaszorítása terén is nagy téttel bír az év végén esedékes államfőválasztás kimenetele. Bár jelenleg egyik parlamenti alakulat sem nevezte meg hivatalosan a jelöltjét (és mindez akár az EP-választásokig is eltarthat), az erőviszonyok és a potenciális jelöltek ismeretében elmondható, hogy a román baloldalnak húsz év elteltével jelentős esélye van „meghódítani” a Cotroceni-palotát. Bárki legyen is az, alapvető fontossággal bír, miként működik majd együtt az egy év múlva felálló új kormánykoalícióval, de ami ennél is fontosabb: miként lesznek képesek közösen helyrehozni, amit Marcel Ciolacuék tavaly a versenyszféra (elsősorban a kis- és egyéni vállalkozások) többletterheivel, az önkormányzatok ellehetetlenítésével elrontott.

Végül, de nem utolsósorban hatványozottan fontos lesz az idei szuperválasztási év az egymilliós romániai magyar közösség szempontjából. Lényeges, hogy megőrizze képviseletét az európai törvényhozásban, ahol a nemzeti kisebbségek ügyeire kevésbé voltak érzékenyek eddig az EP tagjai, de remélhetőleg eredményesebbé válhat az „érzékenyítés” a következő ciklusban. A helyhatósági választások tétje sem kérdés, legyen szó szórványtelepülésekről, ahol néhány tanácsosi mandátum, esetleg az alpolgármesteri tisztség megszerzése dől el, legyen szó tömbmagyar vidékekről, ahol a közigazgatási feladatok ellátására, a települések fejlesztésére legalkalmasabb képviselők, község- és városgazdák megválasztása a lényeg. Beleértve ugyanakkor a frontvárosnak tekintett Marosvásárhely vagy Szatmárnémeti sorsát, ahol tulajdonképpen az erdélyi magyarság politikai önbecsülése is kockán forog.

Mint mindig, a nagy erőpróba a parlamenti megmérettetés lesz a magyar alakulatok számára – azért a többes szám, mivel az 5 százalékos parlamenti küszöb átlépése együttműködésük beharangozott folytatása révén az RMDSZ, az EMSZ és az MPE közös feladata és felelőssége. A parlamenti jelenlét az alternatív küszöbnek betudhatóan nem forog kockán, egy meggyengült képviselet azonban jelentősen csökkentené az esélyét annak, hogy az RMDSZ-nek beleszólása legyen a kormányzásba, a magyarlakta erdélyi régiók, önkormányzatok fejlesztésébe, a nekik szánt központi források „csatornázásába”, no és persze a kisebbségi jogok érvényesítésének, netán bővítésének alakításába. Felvidéki példa: nemrég petíció indult amiatt, hogy a frissen kenyérbe esett Fico-kormány szeretné felszámolni a Kisebbségi Kulturális Alapot, ami a szlovákiai magyarság képviselői szerint súlyos csapás lenne az ottani magyar intézményrendszerre és a kultúraszervezésre nézve. Mint tudjuk, a tavalyi szlovákiai parlamenti választáson a felvidéki magyar közösségnek ismét nem sikerült visszajuttatni képviselőit a pozsonyi törvényhozásba.

Választásból tehát nem lesz hiány idén sem a nagyvilágban, sem itthon. A választópolgár máris készülhet, hogy a legjobb döntéseket hozza ezeknek a megmérettetéseknek az alkalmával. Hogy utólag ne csupán a demokrácia megünneplésével maradjon...