Leskelődő Justitia

Egyelőre nem végleges a bírósági ítélet, miszerint a 4 éve történt, 65 halálos áldozatot követelő tűzeset perében jó néhány évre rács mögé kerül számos, felelősnek és vétkesnek talált személy: köztük van Bukarest negyedik kerületének volt polgármestere, a szórakozóhely működési engedélyét kibocsátók, a klub tulajdonosai, tűzszerészek, a katasztrófavédelmi felügyelőség munkatársai is. Az áldozatok hozzátartozói, túlélők és a közvélemény részéről az ítélethirdetés óta sűrűn elhangzik: nem tartják méltányosnak, elég szigorúnak a büntetést, hiszen az ártatlanul meghalt fiatalokat nem hozza vissza az életbe semmilyen ítélet, az iszonyú szenvedéseket átélt túlélők örök lelki, testi sebekkel maradtak. Elhangzik az is, hogy bár a 9, 10, 11 évnyi börtön enyhe büntetés, legalább az pozitívan értékelhető, hogy mégiscsak elrettentő felkiáltójelnek, kézzelfogható eredménynek számít a vétkesek és vétségek, mulasztások azonosítása.

Sok minden felmerült négy év alatt és felmerül ma is a Colectiv-tragédia kapcsán. Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a súlyos égési sérülést szenvedettek közül sokan azért veszítették életüket, mert nem áll készen Romániában az egészségügyi rendszer arra, hogy megfelelőképpen ellássa ezeket az eseteket, az áldozatok közül így sokan az úgynevezett nozokomiális, vagyis a kórházban elkapott fertőzésbe haltak bele. Felmerül a megkerülhetetlen kérdés, hogy vajon mennyit tanul vagy tanult-e egyáltalán azóta az ország a bukaresti klubban történt tragédiából. És homály fedi, hogy a hasonló ítéleteknek mennyi a romániai állapotok valódi javulását elősegítő hozadékuk. A korrupciós ügyletek szövevénye ugyanis megannyi területet elborít, így a döntéshozó, az orvos, a hivatalnok, sőt még a „postás, a rendőr, a villanyszerelő” is akarva vagy akaratlanul, de tulajdonképpen ugyanannak a hatalmas korrupciós gépezetnek a fogaskereke.

A Colectiv klubban bekövetkezett szerencsétlenség kapcsán elhangzott az is, hogy ebben az országban maga az igazságszolgáltatás is korrupt, akárcsak a politika. A felmerülő kérdések továbbgyűrűznek, így akár abba az irányba is kitágíthatóak, hogy szolgáltat-e egyáltalán igazságot Romániában az igazságszolgáltatás. Abban az országban, ahol maga az államfő jelenti ki az 1989-es decemberi események évfordulóján, hogy „30 évvel a forradalom után az akkori hóhérok még szabadon járnak”. Justitiát, a törvényhozás istennőjét századok óta azért ábrázolják bekötött szemmel, mert nem részrehajló, legalábbis nem kellene annak lennie. Úgy tűnik azonban, hogy Romániában sűrűn leskelődik a szemére kötött kendő alól.