Koalíciós szakítás Iohannis miatt?

A koalíciós partner Szociáldemokrata Párt (PSD) elnöksége azonban úgy döntött: nem támogatja a módosítást.

Ami miatt robbant a botrány, a PNL elnöke, Nicolae Ciucă szószegéssel vádolja Marcel Ciolacu miniszterelnököt, a PSD elnökét, akivel szerinte megállapodott arról, hogy a szociáldemokraták támogatni fogják a módosítást, a PSD viszont a PNL-t vádolja hazugsággal, mondván, nem igaz, hogy már áprilisban megegyeztek az ügyben.

Vagyis totálissá vált a konfliktus, megy az adok-kapok és a vádaskodás, a kiszivárgott hírek szerint pedig Ciucă már nem is nagyon hajlandó szóba állni Ciolacuval, vagyis minden adott ahhoz, hogy a koalíció felbomoljon- a PNL elnöke azt már belengette, hogy a választások után nemigen látja értelmét a kormányzati együttműködés folytatásának.

Tudja ezt jól a PSD is, amely több okot is felsorolhatna indoklásként, hogy miért nem állt be a tervezet mögé.

Elsősorban azért, mert annak eleve kétséges az alkotmányossága – a lapunknak nyilatkozó alkotmányjogász, volt alkotmánybíró is egyértelműen leszögezte, hogy módosítás ide vagy oda, Iohannis elindulása valamely párt listáján csak akkor alkotmányos, ha előtte lemond az államfői tisztségről.

A másik ok a már fentebb említett tényező, miszerint

És azért nem utolsó sorban ott van a személyes ellenszenv az elnök iránt, a módosítás elutasítása nemes bosszú Iohannis ellen, aki a PSD-PNL nagykoalíció összeboronálásáig a szociáldemokraták egyik legfőbb ellensége és leghangosabb bírálója volt. Ennek nyomán így „hálálják meg”, amit velük tett regnálása alatt.

Hogy egyáltalán mi szükség volt erre a hamvába holt módosításra, azt Iohannis ingatag helyzete magyarázza.

A második mandátuma befejezése után az év végén leköszönő államfő hiába ácsingózott valamilyen zsíros, de legalábbis jelentős presztízsűnek tartott nemzetközi pozíció után, végül hoppon maradt.

Bukó volt a NATO főtitkári tisztségére való bejelentkezés, de még Brüsszelben sem dobták meg valamilyen jól hangzó szinekúrával.

Ennek venné elejét azzal, hogy a korábban általa vezetett PNL szenátusi listáján befutó helyen indulva továbbra is a politika első vonalában maradjon, és megfelelő eredmény elérése esetén akár a szenátus elnöki tisztségét, akár a miniszterelnöki posztot megszerezze – de legalább a párt elnöki posztjának az ismételt betöltése is befigyelhet.

A PNL számára azért lenne fontos Iohannis szereplése a párt listáján, mivel igencsak nagy hiány mutatkozik karizmatikus és ismert politikusból –

–, így aztán még a népszerűségének zenitjén rég túl levő, levitézlett, de legalább széles körben ismert államfő is hozhat egy-két plusz százalékot.

Vagyis érthető, hogy Iohannis és a PNL miért pedálozik ennyire – azonban

Amit azért egy kicsit már a PNL is érez, kezd rájuk égni, hogy személyre szabott jogszabállyal akartak „kedveskedni” a főnöküknek, ami az amúgy sem acélos népszerűségüknek is megárthat, úgyhogy most már igyekeznek a kármentéssel foglalkozni.

Persze

az egyre hízó államháztartási hiányról és a választások előtti kampányköltekezés nyomán elkerülhetetlennek tűnő megszorításokról, adóemelésekről.

A két párt most kihasználja a helyzetet, és a saját, a másik felet még mindig elutasító szavazótábora mozgósítása érdekében keményen egymásnak estek –

Persze Romániában bármi megtörténhet, még az is, hogy végleg felbomlik a koalíció, mivel a PNL ezt a botrányt használja ki a kiugrásra, hogy magára hagyja a PSD-t a problémákkal.

Pedig tízéves teljesítménye alapján pont nem Iohannis az, aki miatt megérné politikai káoszba taszítani az országot egy amúgy is válságos időszakban.