Elsöpör az AUR-hullám?

Persze az elmúlt jó fél évben többször is megtapasztalhattuk, hogy a felmérésekbe jókora torzítások is csúszhatnak – mégis, a kutatások által egybehangzóan jelzett trend igenis reálisnak tűnik. Mindez annak fényében, hogy a tavaly decemberi választáson az AUR még csak 18,3 százalékot szerzett, igencsak figyelemre méltó teljesítmény.

Az ok minden bizonnyal abban keresendő, hogy

hiszen a taláros testület előbb Diana Șoșoacát, majd Călin Georgescut is „kilőtte”, így aztán mind a botránypolitikus, mind a legionárius, összeesküvéselmélet-hívő, ezoterikus-ortodox tanokat hirdető guru hívei beálltak Simion mögé. Ebben persze nem kevés szerepe volt magának Georgescunak is, aki rábólintott, hogy Simion vegye át a helyét, amit azzal is jelzett, hogy a megismételt választás mindkét fordulójában elkísérte őt szavazni.

Ezzel egyesült a Georgescu- és a Simion-tábor, és a jelek szerint az AUR-elnök megnövekedett ázsiója „átsugárzott” az AUR-ra is, amely így szinte megduplázta támogatottságát a választások óta.

A jelek szerint

ezt jelzi, hogy bár tavaly még mindkettő bejutott a parlamentbe, a felmérések szerint ma már a bejutási küszöb alatt vannak.

Ehhez természetesen a pártokban dúló belső konfliktusok is hozzájárulnak, hiszen például a POT esetében miért lenne érdemes rá szavazni, ha a képviselői és a szenátorai Simion választási kudarca után olyan ütemben hagyják ott a Georgescu farvizén, konjunkturálisan felfutott, de az AUR-hoz képest sok újat nem mondó pártot, hogy lassan már az sem marad, aki leoltsa a villanyt?

Ennek nyomán egyáltalán nem kizárható, hogy ha az SOS és a POT ilyen ütemben számolja fel önmagát, a még megmaradt választóik is átpártolnak az AUR-hoz, amely így már közel kerülhet a 45 százalékos támogatottsághoz is.

Sőt

A kérdés az, lehetséges-e megállítani, vagy akár megfordítani az AUR növekedését.

Jelen állás szerint

így aztán a legmagasabb bizalmi indexszel rendelkezik a romániai politikusok közül. Igaz, a 47 százalék azért nem egy falrengető eredmény, de jelzi, hogy az emberek jelentős része hisz – vagy legalábbis reménykedik – abban, hogy Dan az ország legfontosabb pozíciójában képes lehet valamilyen pozitív változást generálni.

Dan egyelőre intenzíven próbálja eljátszani a jól takarító új seprűt, a parajdi bányakatasztrófa helyszínére való ellátogatás, illetve az, hogy nem mulaszt el egyetlen alkalmat sem, hogy őrszintén kimondja: az ország pénzügyei igencsak rosszul állnak, ezért sürgősen hatékony intézkedésekre van szükség, egyelőre alkalmasak lehetnek arra, hogy megőrizzék az emberek bizalmát és szimpátiáját, ellensúlyozva a Simion–AUR-jelenséget.

Ráadásul éppen a költségvetési hiány kompenzálása kapcsán olyan javaslatot is tett, amely nem kevés kockázatot hordoz magában. Bár nem példátlan, hogy a hírszerző szerveket is bevonják az adócsalás elleni küzdelembe, az, hogy Dan ismét felvetette az ötletet, sokakban kelthet aggodalmat. Egyrészt ugyanis a hírszerző szervek és az egyéb állami intézmények közötti összefonódások ismét csak fokozhatják a mélyállam erősödésével kapcsolatos aggályokat, másrészt felveti a kérdést, hogy miért nem az adóhatóság jogköreit erősítené a hatékonyság növelése érdekében az államfő ahelyett, hogy a hírszerzést veti be?

ugyanakkor egyelőre még ő a legstabilabb és legszilárdabb támogatottsággal bíró pont az AUR-ral szembeni táborban.

Az viszont már más kérdés, hogyan szerepelnek majd a jelenlegi gazdasági helyzetért felelős „Európa-barát” fősodratú pártok, amelyekből Dan létre akarja hozni az új kormányt. Mint ahogy az is, hogy Dan még meglévő presztízse képes lesz-e átsugározni rájuk is, vagy ellenkezőleg, ők rántják majd le maguk mellé az államfőt.

Persze

konkrétan pedig azon, hogy képesek lesznek-e felelős módon, az egyéni ambíciók jelentős részét feladva megállapodni a közös kormányzás és a szükséges gazdasági intézkedések részleteiről.

Az, hogy a PSD még mindig kéreti magát, hogy részese legyen a PNL, az USR és az RMDSZ oldalán az új kormánynak, és a kiszivárgott hírek szerint a miniszterelnöki tisztségről való lemondás fejében ragaszkodik a képviselőház elnöki tisztségéhez, valamint az egyik hírszerző szervezet igazgatói posztjához, mérsékelten jó jel, mint ahogy az is, hogy

És akkor még nem beszéltünk Ilie Bolojan liberális párti politikusról, akit a Nagyvárad polgármestereként és a Bihar megyei közgyűlés elnökeként végrehajtott, profin marketingelt fejlesztések nyomán sokan a jó vezető példaképének tekintenek, ezért Dan őt szánja miniszterelnöknek – de egyrészt ő sem messiás, és azért a váradiak és a bihariak tudják, hogy nem minden intézkedése sült el jól.

Magyar szempontból pedig nem elhanyagolható, hogy ő volt az, aki a fejlesztések örve alatt felturbózta a szimbolikus román térfoglalást Nagyváradon, román zászlókkal és a románok által nemzeti hősnek tekintett, vitatott alakok szobraival szórva tele a belvárost, és

Már amennyiben a magyar szervezet egyáltalán tagja lesz a kormánynak, annak ugyanis nélküle is meglenne a többsége, ha a PSD, a PNL és az USR úgy dönt, hogy a nemzeti kisebbségekkel együtt részese kíván lenni az új kabinetnek. Nem lesz könnyű tehát az eltérő érdekek és doktrínák miatt összekovácsolni az új kormányt.

Ha azonban sikerül létrehozni a Dan által óhajtott négypárti koalíciót, annak nehéz lesz megkedveltetni magát, hiszen

Közben egy ilyen sok tagból álló kormányban – ismerve a romániai „hagyományokat” – az állandó viták is borítékolhatók, amelyek miatt folyamatosan ott lebeg majd a feje fölött a koalíció felbomlásának Damoklész-kardja.

Vagyis kutya nehéz dolog lesz útját állni az AUR-t egyre magasabbra emelő hullámnak.