A PNL politikai lufija

Így ugyanis az egész nem más, mint a „Kinn is vagyok, benn is vagyok, jaj, de nagyon boldog vagyok” kezdetű LGT-sláger meglehetősen rosszul sikerült előadása.

Hiszen a minisztereik ott vannak a kormányban, fölveszik az illetményüket, és gondoskodnak róla, hogy a választások előtt a párt és a hozzá közel álló csókosok ki legyenek stafírozva.

Ugyanis minden bizonnyal ez az egyik legfőbb ok, amiért nem elég bátrak ahhoz, hogy ellenzékbe vonuljanak.

Kormányzati pozícióból könnyebb pénzt osztani a helyi erőknek – polgármestereknek, megyei önkormányzati vezetőknek –, akik helyi szinten szervezik a kampányt, és mozgósíthatják a szavazókat.

Emellett a kormányzat esetleges sikereiben is lehet sütkérezni – vagy legalábbis sikerpropagandát lehet folytatni, ha a megvalósítások igazából nem nagyon léteznek.

Közben azt is fölmérték, hogy az is igencsak visszás lenne, ha így, csupán néhány hónappal a választások előtt ellenzékbe vonulnának, és azt a kormányt bírálnák, amelyben eddig ők is aktív résztvevők voltak, sőt egy ideig még a miniszterelnököt is ők adták.

Ráadásul a felmérések szerint ahhoz is csoda kéne, hogy a sótlan Ciucă legalább második helyen végezzen az államfőválasztáson.

Az pedig végképp nem hiányzott nekik, hogy „véletlenül” épp a kampányidőszakra időzítve vádolta meg korrupcióval Nelu Tătaru volt liberális egészségügyi minisztert a korrupcióellenes ügyészség.

Így hát

Vélhetően abban reménykednek, hogy ha megpróbálják kihasználni a korábban keresetlenül csak „vörös pestisnek” becézett PSD-vel szembeni ellenszenvet, azzal feltornászhatják néhány százalékkal a támogatottságukat, de nem valószínű, hogy az elkötelezett PNL-szavazókon kívül ezzel sokakat meg tudnak szólítani.

Ebben a formában ugyanis

Ennek nyomán igencsak kétséges, hogy a liberális vezetők által előadott színjátékot bárki is beveszi.

Hiszen amíg úgy ócsárolják a koalíciós partnert, hogy közben továbbra is együtt kormányoznak vele, addig nehéz hitelesen előadni azt, hogy már semmiben sem értenek egyet vele.