A párizsi olimpia nyertesei

A legtöbben az éremtáblázatot, jóval kevesebben az annál tárgyszerűbb ponttáblázatot követik, melyek az országok sorrendjét mutatják be. Az Amerikai Egyesült Államok mindkét listán megőrizte korábbi elsőségét Kínával szemben. Ehhez az kellett, hogy az egész olimpia utolsó kiosztott aranyérmének birtokosa legyen a női kosárlabdadöntő egypontos megnyerését követően. A negyven-negyven aranyérmet elnyerő két sport- (politikai, gazdasági, innovációs, katonai stb.) nagyhatalom ország fej fej mellett haladt az éremtáblázaton, míg a ponttáblázaton (még) elég tetemes az amerikai fölény.

Az éremtáblázaton jól teljesítő, harmadik helyezett Japán és távol-keleti szomszédja, Dél-Korea Ázsia keleti felének stabil megerősödését jelzi. Egyúttal azt üzeni a magunkfajta európaiak számára, hogy ne csak nyugatra, hanem keletre is tekintsünk. Sőt, a lehető legtávolabbi vidékre, kontinensre. A huszonhat millió lakosú Ausztrália 53 érem (18 arany), a csupán alig több, mint ötmillió lakosú Új-Zéland 20 érem (10 arany) birtokosa lett a párizsi olimpián. Európán kívüli országként Kanada teljesített még nagyon jól. És még egy nem európai ország került az első 15 ország közé: az ökölvívó aranyérmeket Kubától „átvevő” Üzbegisztán (éremtáblázat) vagy az egykori portugál gyarmat, a legkiterjedtebb és legnépesebb dél-amerikai ország, Brazília (ponttáblázat).

Európában a legjobban a papírforma szerint a nagy lakosságú, „egykori gyarmattartó országok” szerepeltek. Fej fej mellett haladtak a franciák és a britek. A szervező – és a közönség lelkes, példás buzdítását élvező – Franciaország ezúttal hajszálnyi előnyre tett szert mind az éremtáblázaton, mind a ponttáblázaton, és a nyári olimpiák történetében a legnagyobb sikerét érte el. A ponttáblázaton a 3. és a 4. helyet foglalta el a két sportnagyhatalom, mindkettő mintegy 67-68 milliós lakossággal. Ők alkották a 400 pont feletti, az Egyesült Államokat és Kínát követő párost. Az európai országok közül 300 pont felett teljesített Olaszország, 200 pont felett Németország és Hollandia, míg 100 pont felett Spanyolország és Magyarország. A nagyságában, népességében többszörösen kisebb – a győztesek által azzá tett – Magyarország!

Magyarország (6 arany, 7 ezüst, 6 bronz) 14. lett az éremtáblázaton, 6. európai országként, és 13. a ponttáblázaton (147 pont), itt 7. országként. Előtte sokszorosan nagyobb lakosságú országok teljesítettek, mind nyugatabbra helyezkedve el.

Végül, az olimpia kezdetekor hazáját dicsérő és a magyar eredményeket minimalizáló román újságíró szakmaiságát lenullázva, a fele akkora területű és lakosságú Magyarország több mint kétszer jobb teljesítményt nyújtott Romániánál. Amely az idei játékokon nem szégyenkezhetett, mint a legutóbbi olimpia gyenge teljesítménye miatt. (Megjegyzendő, hogy a két ország között a 23. helyre érkezett az afrikai kontinens legjobbja, Kenya.)

hiszen akkor Donald Trump állampolgárai alulmaradtak II. Erzsébet királynő brit, kanadai, ausztrál, új-zélandi, bahamai, barbadosi, bermudai stb. „alattvalóival” szemben. Ugyanez történt most is. Az egykori brit birodalomból kialakult független államok által létrehozott Brit Nemzetközösség azon államai, amelyek államfőjükként elismerik a brit uralkodót, összesen 175 érmet nyertek. A győztesnek kikiáltott Egyesült Államok „csupán” 126-ot. Az élbolyban levő Nagy-Britannia, Ausztrália, Új-Zéland és Kanada összesen 165 érmet szerzett uralkodója tiszteletére, amit kiegészített Grenada, Jamaika és Saint Lucia 10 érme. Szóval, ezúttal Joe Biden maradt alul III. Károly brit, kanadai, ausztráliai, új-zélandi, grenadai, jamaikai, Saint Lucia-i királlyal szemben. (Akinek ezúttal gratulálok, és jó egészséget kívánok, hogy még hazalátogasson szépanyja földjére, Erdélybe!)

A Nemzetközösség olimpiai sikerét elemezve, azt is megállapíthatjuk, hogy az egykor világbirodalom anyaország megmaradt tagállamaiban is fenntartotta a sport szeretetét és eredményességét. Eközben az egykori francia, olasz, holland, belga, (német), spanyol gyarmatokon a sportsikerek lényegesen szerényebbek. (Hacsak nem vesszük figyelembe a férfi kromoszómákkal is rendelkező algériai férfi-nő győzelmeit.)

Európával együtt mi (magyarok, románok, németek, bolgárok, közép-kelet-európaiak) is nosztalgiával gondolunk a rendszerváltást megelőző szöuli olimpiára, amelyen az éremtáblázat első tíz helyezettjének sorrendjét az alábbi országok alkották: Szovjetunió, NDK, Egyesült Államok, Dél-Korea, NSZK, Magyarország, Bulgária, Románia, Franciaország, Olaszország. Aztán az új politikai viszonyok közepette az 1992-es barcelonai olimpiát a volt szovjet tagköztársaságok közös csapata (Egyesített Csapat) nyerte, a négy évvel későbbi atlantai olimpia viszont már az Egyesült Államok elsőbbségét hozta Oroszország előtt.

Barcelonában is, Atlantában is az időközben egyesült Németország „csak” harmadik lett, Kína viszont feljött a negyedik helyre. Barcelonában ötödik lett az akkor 8. Magyarországgal hozzávetőlegesen azonos lakossággal rendelkező Kuba, Atlantában pedig már csak 8. a 12. helyre csúszott Magyarországgal „vívott versengésben”. Közöttük a később hátrább csúszott Ukrajnával és Lengyelországgal, valamint a rangsorban a továbbiakban még feljebb kapaszkodó Dél-Koreával. Aztán Sydney-ben a lista három vezető hatalma utáni helyre került Ausztrália, négy év múlva pedig már őt követte Japán.

A 2004-es athéni olimpiai játékokon az első tízbe már csak öt európai ország került (a harmadik helyre szorult Oroszországgal együtt). Szóval, a folyamatot tekintve, nemcsak a közép-kelet-európai, hanem általában az európai országok térvesztése figyelhető meg az elmúlt évtizedekben. Az 1989-es rendszerváltás előtti és közvetlenül utáni években még taroltak a szocialista internacionálét meg nem vető országok, akkoriban összességében jó eredményeket értek el az európai országok, de mára térvesztésük figyelhető meg. Hol van már a tavalyi hó?

Ráadásul Oroszországot kizárták az olimpiáról, pedig – miközben minden 7. európai lakos orosz, a legnagyobb népességű európai város Moszkva, a harmadik pedig Szentpétervár – biztosan ott lett volna az elsők között, ezáltal erősítve magát Európát. És miközben évtizedekkel korábban a keletnémetek egyedül megelőzték az amerikaiakat, a nyugatnémetekkel együtt pedig teljesen lekörözték őket, már a német sport sem az igazi (és a gazdaság, kultúra, tudomány, oktatás stb.?). Pedig a nagyapák és dédnagyapák által megálmodott árja nemzet fiai között már egyáltalán nem ritkaság a színesebb bőrű sportoló. Magyarország még állja a sarat, igaz – a világpolgárság jegyében –, egyik női olimpiai aranyérmese sem született Magyarországon.

nagyon kicsit utána Hollandia (520 ezer lakosra egy érem).

A fenti számítások alapján harmadik helyezett Magyarországnál maradva, 1,6 millió lakosára jutott idén egy aranyérem. Európai viszonylatban ennél kissé jobb az eredmény csupán aranyérem tekintetében – az érmeket és a pontokat tekintve már nem – néhány kisebb országnál, mint Szlovénia, Írország, Georgia. A ponttáblázaton a legjobb viszonylagos eredményt az európai törpeállam, San Marino érte el a maga 33000 lakosával és két pontjával (6 pont/százezer lakos), utána pedig mindjárt Magyarország (1,52 pont/százezer lakos) következik, Hollandia (1,35 pont/százezer lakos), majd az egy pontot szerző, 80000 lakosú Andorra (1,25 pont/százezer lakos).

Amennyiben ugyanis a fenti elemzéseket kiterjesztjük, akkor egyetlen aranyérmével és az ezzel járó 7 pontjával a Kis-Antillák 75 000 lakosú szigete, a Dominikai Közösség nyerte meg a párizsi olimpiát (közel 10 pont/százezer lakos). A „győztes” ország nevét még a felfedező Kolumbuszról kapta, és vasárnapot jelent (győzelmi ünnep lehetett a javából a szigetlakók körében, vagy mégsem?). Második helyezett a szomszédjában elhelyezkedő, valamivel több, mint kétszeres lakosságú Saint Lucia lenne egy arannyal és egy ezüsttel. A közel hárommilliós Jamaica ezúttal csak egyetlen aranyérmet nyert, míg korábban négyet, de ez sem rossz eredmény.

Ami viszont a lakosságszámhoz vonatkoztatott érmek számát felsorakoztató képzeletbeli éremtáblázatot illeti, annak első helyén a közép-amerikai Kis-Antillákhoz tartozó, Dél-Amerika partjaihoz viszonylag közeli Grenada, az összesen mintegy 125 000 lakossal rendelkező, két nagy és több kisebb szigetből álló ország állna, amelyet Kolumbusz Kristóf fedezett fel 1498-ban (1,6 érem/százezer lakos). Az egykori brit gyarmat 1974-ben nyerte el függetlenségét.

Amúgy a képzeletbeli viszonylagos ponttáblázaton a Dominikai Közösséget követné, és San Marinót megelőzné az Egyesült Királyság tengerentúli területe, utóbbinál valamivel kisebb, 31 000 lakosú és ugyancsak két pontot szerző Brit Virgin-szigetek. Utánuk a Brit Nemzetközösséghez szorosan tartozó Saint Vincent és Grenadine-szigetek és az Egyesült Királyság újabb tengerentúli területe, Bermuda következne (3 pont/százezer lakos). Mondanom sem kell, hogy mindannyian az érmeket és pontszerző helyezéseket kizárólag atlétikában szerezték.

Az éremtáblázat és a ponttáblázat adatai szerint az Amerikai Egyesült Államok áll ugyan az első helyen, de „más számítás” szerint a nyertes a Brit Nemzetközösség, vagy éppenséggel a Dominikai Közösség, esetleg Grenada. A karibi kis szigetek viszonylagosan kiemelkedő eredményeit mellőzve, a többmilliós országok sorában Új-Zélandot Magyarország követi a második helyen az érem- és ponttáblázat lakosságszámra vonatkozó összességében! Nagyszerű eredmény, elismerésre méltó siker! Minduntalan a Pierre de Coubertin báró által életre kelt olimpiai eszme hármas jelszavára gondolva: „Citius, altius, fortius”, azaz „gyorsabban, magasabbra, erősebben”.

A szerző marosvásárhelyi egyetemi tanár