Makkay József
2026. október 13., 20:082026. október 13., 20:08
Szinte mindegy, kit kérdez az ember arról, hogyan boldogul a munkahelyén, mert mindenhonnan ugyanazt a választ kapja: kevesebb a forgalom, kevesebb a szerződés, kevesebb az ügyfél, és akik még megmaradtak, azok is jóval kevesebbet vásárolnak. Tömören fogalmazva: a román gazdaság szabadesésben van, tovább szorul a nadrágszíj.
Tavaly júniusban egy ország várta Ilie Bolojan kormányfővé való kinevezését, akitől azt remélték, hogy ha csodát nem is tesz, beígért reformjaival legalább egy élhetőbb ország alapjait teremti meg. A szintén reformpárti Nicușor Dan tavaly májusi államfőválasztási győzelme után egy ideig úgy tűnt, hogy az RMDSZ-t is magában foglaló négypárti kormánykoalíció szerencsés kezdetet jelenthet egy új korszak kialakításához. Olyan pályára állíthatja Romániát, amelyen mérsékelni lehet az emberek elvándorlását – nem kell tovább húznunk a nadrágszíjon –, és miért ne, sikerülhet hazacsalogatni a Nyugat-Európába távozott több millió romániai állampolgár legalább egy részét.
A koalíciós vitákon túl az erdélyi magyarok értelemszerűen az RMDSZ legutóbbi választási kampányának néhány jelmondatához kezdték hasonlítgatni az új kormány teljesítményét:
„Győzzön a józan ész!”;
„Többet a polgárnak, kevesebbet az államnak, tiszteletet a magyaroknak!”;
„Megbecsülést az adófizetőknek, erőt a vállalkozóknak!”
és „Esélyt és támogatást a fiatal családoknak!”
Nos, több mint tizenöt hónapnyi kormányzás után kiderült, hogy a régi-új koalíció nemhogy csodát nem tud tenni, hanem a korábbi életszínvonalat is elindította a lejtőn. Ezt persze nem szabad egyedül a magyar érdekvédelmi szervezet nyakába varrni, de tény, hogy az RMDSZ is aktív szereplője az Ilie Bolojan vezette kormánynak, amelynek erejéből eddig jószerével csak megszorításokra futotta.
Az átlagembert ugyanis nem érdeklik az államháztartás elvont számai, hogy ennyivel vagy annyival csökkent a költségvetési hiány, miközben számtalan más mutató mellett Románia a gazdasági növekedés terén is az utolsó helyen áll az Európai Unióban: az idei évre becsült 1,1 százalékos uniós átlaggal szemben Romániában 2026-ra mindössze 0,1 százalékos növekedés várható. Ezt tetézi egy másik elrettentő adat: az uniós infláció 3,1 százalékos átlagával szemben Románia a 7 százalékos pénzromlásával a dobogó legmagasabb fokán áll.
Honnan ez a gazdasági mélyrepülés, amelyet részben lehet ugyan magyarázni az ukrajnai és a közel-keleti háborúval, valamint egyéb külső tényezőkkel, de a fő bajok mégis Bukarestben keresendők. Elsősorban abban a politikusgarnitúrában, amely a rendszerváltás óta különböző színezetű és ideológiájú kormányok képében képtelen érdemi jövőképet adni ennek az országnak. Annak az országnak, ahonnan évtizedek óta menekülnek a fiatalok, és ahol sokan azok közül is, akik mégis hazatérnek, egy idő után még elkeseredettebben veszik a sátorfájukat, hogy immár végleg hátat fordítsanak szülőföldjüknek.
Hogy visszakanyarodjunk Ilie Bolojan megszorító receptjéhez, az emberek többsége a saját bőrén tapasztalja, hogy ez vakvágány. Hűbelebalázs módjára egyszer ugyan meg lehet sarcolni szinte mindenkit, de ettől csökken a vásárlóerő, visszaesik a fogyasztás, vele együtt a termelés, és kialakulhat egy olyan ördögi kör, amelyből végül évekbe telik kitörni.
A világhírű autógyár alapítója több mint száz esztendővel ezelőtt, 1914-ben kortársai közül az elsők között vezetett be olyan magas munkásbéreket, amelyekre sok más vállalat alkalmazottai is irigykedhettek. A napi ötdolláros kereset akkoriban rendkívülinek számított, és bár Ford döntésében a munkaerő megtartása is meghatározó szerepet játszott, a magasabb bérek hozzájárultak a munkások vásárlóerejének növekedéséhez. Ez a szemlélet később a szélesebb társadalmi rétegekre építő fogyasztói gazdaság egyik fontos alapelvévé vált.
Ilie Bolojan viszont fordítva ült a lóra: a tömegfogyasztást és az életszínvonalat akarja drasztikusan megnyirbálni azzal a délibábszerű ígérettel, hogy néhány év múlva ismét jobb lesz. Csakhogy egy ország gazdaságát nem lehet a végtelenségig a lakosság tűrőképességére alapozni. Hiába javulnak a költségvetési mutatók, ha közben vállalkozások mennek tönkre, munkahelyek szűnnek meg, családok mondanak le a terveikről, és újabb tízezrek jutnak arra a következtetésre, hogy máshol kell boldogulást keresniük.
És ha egy kormány a gazdaság talpra állításának egyetlen biztos receptjét abban látja, hogy az embereknek egyre kevesebb marad a zsebükben, akkor előbb-utóbb nemcsak a vásárlók fogynak el, hanem a gazdaság újraindításához szükséges bizalom is.
Henry Ford több mint száz éve megértette, hogy a jóléthez fizetőképes emberek kellenek. Bukarestben mintha még mindig azt hinnék, hogy a szegényedő társadalomból is ki lehet préselni a gazdasági fellendülést. Csakhogy üres zsebekből nem lehet jólétet építeni.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Balogh Levente
Ha valaki úgy érezné, hogy Donald Trump amerikai elnök éppen a moszkvai gyors elé lökte Volodimir Zelenszkij ukrán államfőt és európai szövetségeseit, az azért lehet, mert a jelek szerint tényleg ez történt.
Balogh Levente
Reméljük, nem jutunk oda, hogy bár elvileg könnyebb, észszerűbb és az ország számára kevésbé megrázó kormányt alakítani, mint előre hozott választásokat tartani vagy az államfőt felfüggeszteni, mégis utóbbiak valamelyike valósul meg hamarabb.
Rostás Szabolcs
A magyarországi kormányváltás egyik „járulékos áldozatává” vált Erdélyben az MCC tevékenysége, amit az anyaországi alapítvány megszüntetésével takaréklángra csavartak. Sajnos a sorozatos politikai döntéseknek elsősorban gyerekek isszák a levét.
Balogh Levente
Ezért tényleg megérte: a romániai pártok ismét bebizonyították, hogy képtelenek kompromisszumra jutni egymással, így továbbra sincs működőképes kormánya az országnak – de legalább tovább nőtt az AUR kormánytényezővé válásának lehetősége.
Rostás Szabolcs
Egyszerre fest valós és kínos képet a szuverén román állam sebezhetőségéről a leleplezés, miszerint az Ilie Bolojan vezette kormány tavaszi bukásához az Egyesült Államok is hozzájárulhatott. De az összkép a teljes román politikumot szemlélve lesújtó.
Balogh Levente
Talán a múlt heti gazdatüntetés szélsőjobb általi eltérítése is hozzájárult, de most úgy tűnik, a román hatóságok úgy döntöttek, végleg megpróbálnak leszámolni a kortárs romániai szélsőjobboldal ikonjával, Călin Georgescuval.
Balogh Levente
Miközben a pártok képviselői arról beszélnek, hogy bátran állnak az esetleges előre hozott választások elé, egy-két kivétellel elmondható, hogy annyira hiányozna nekik, mint az egyszeri Georgescu-rajongónak egy LMBTQ-érzékenyítő tanfolyam.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!