A győzelem magyarázata

Szinte természetes, hogy a magyar sportoló a fináléban nyújtott kiváló teljesítményének köszönhetően aratta pályafutása eddigi legnagyobb diadalát, csak hát igazság szerint a siker nem csak akkor és ott dőlt el. Hanem nagyrészt a versenyt megelőző hosszú, rengeteg kitartást, verejtékes munkát követelő felkészülés során, ami nélkül nem sikerült volna.

Bár sportnyelven szólva a győzelmet nem kell megmagyarázni, a vereséget pedig nem lehet, az anyaországi politikai küzdelem végkimenetele mégsem hagyható szó nélkül. Az sem a „fináléban”, a választás napján dőlt el, hogy a Fidesz-KDNP sorozatban negyedszerre aratott elsöprő sikert, kétharmados arányú győzelmet, Orbán Viktor pedig ötödik kormánya megalakításának vághat neki. Ebben egyformán benne van a még 1998-ban megkezdett ország- és nemzetépítés eredménye, Magyarországnak a gazdasági hanyatlásból való kimenekítése, na és persze az is, hogy a magyar miniszterelnök nem hajlandó kritikátlanul alávetni magát a Nyugatról érkező ideológiai hullámoknak és a brüsszeli direktíváknak.

A zsinórban harmadik újrázás oka ugyanakkor abban is keresendő, hogy a budapesti kormány – számos más európai országgal, valamint a brüsszeli ajánlásokkal ellentétben – nem engedte a lakosságra zúdulni az energiaár-robbanást, hanem számos területen felső határt szabott az áraknak. Emellett sokat nyomott a latban, hogy a februárban kirobbant orosz-ukrán háború közepette az anyaországi társadalom különös érzékenységet mutatott a biztonság iránt.

Persze hiba lenne azt gondolni, hogy a negyedik kétharmad után a budapesti konzervatív tábor elégedetten hátradőlhet, és a csalhatatlanság és legyőzhetetlenség csalóka mámorában újabb négy évig zavartalanul kormányozhat. A koronavírus-járvány, majd a háború okozta nehézségek olyan kihívások elé állítják az ötödik Orbán-kormányt, amelyekkel egyáltalán nem lesz könnyű megbirkózni, már csak azért sem, mivel a szomszédban dúló fegyveres konfliktus várhatóan alaposan felforgatja az eddigi világrendet, politikai és energetikai értelemben egyaránt.

No de a kormánypártok ellentmondást nem tűrő győzelméhez kellett az ellenfél totális alkalmatlansága is. A hatpárti összefogásról immár a választási eredmény ismeretében is bebizonyosodott, hogy teljes kudarc, egy politikai nonszensz, ahol olyan szélsőséges alakulatok voltak képesek szövetségre lépni a hatalomszerzés érdekében, mint Gyurcsány DK-ja és a Jobbik. Velük együtt bukott a kampányban elszabadult hajóágyúként viselkedő, fasisztákat és kommunistákat egyaránt felvállaló, saját magát többször is megcáfolni képes miniszterelnök-jelölt (akiről kolozsvári fellépése után éppenséggel egyik erdélyi liberális híve jegyezte meg megsüvegelendő őszinteséggel, hogy hülyeségeket beszél).

A megmérettetést értékelő beszédében is agymosottakat, választási csalást emlegető Márki-Zay Péter újfent beismerte, hogy semmit sem ért a nagypolitikából, a választók lelkivilágáról. Nem csoda, hogy szövetségesei egyszerűen magára hagyták, nem álltak mellé „vereségi beszéde” közben, sőt csak most, a számukra katasztrofális eredmény ismeretében volt bátorságuk beismerni, hogy a bukást jórészt neki „köszönhetik”. Miközben az érdekkoalíció szétesése borítékolható, ellenzéki oldalon egyedül a parlamentbe jutott szélsőjobboldali Mi Hazánk esetében lehet sikerről beszélni, ami többnyire azzal magyarázható, hogy a jobbikos szavazók egyszerűen nem kértek a szivárványkoalícióból.

Az persze a teljes csőd ellenére sem várható az anyaországi ellenzéki pártoktól, hogy megértsék, miért utasították el őket a határon túli magyarok is. Miközben semmilyen alternatívát nem kínáltak a külhoniaknak, folyamatosan azt pedzegették, miként vonnának meg tőlük szerzett jogot, anyagi támogatást egyaránt. Sőt a kampányfinisben nem átallották csalónak beállítani őket, megkérdőjelezve a teljes levélszavazás hitelességét, érvényességét. Holott a Maros megyében a szemétben talált tucatnyi levélszavazat ügyében nyilvánvaló, hogy nem rendszerszintű csalási kísérlettel van dolgunk, sőt valószínűleg nem is egy piti, egyéni indíttatásra történt szavazatmegsemmisítéssel, hanem sokkal inkább megrendezett diverzióval. Amelynek főszereplői, értelmi szerzői példás büntetést érdemelnének, roppant kétséges azonban, hogy a román nyomozó hatóságok képesek lesznek felgöngyölíteni a botrányos ügyet.

Ellenben a külhoni magyarok nagyon is értik, érzik, mit jelent számukra a vasárnapi győzelem, az anyaország nyújtotta hathatós támogatás és biztonság. Magyarország győzelme az ő győzelmük is.