Országos „radar” kéne az invazív növényfajok ellen

Jelenleg a legtöbb megyében nagy valószínűséggel már jelen van a parlagfű, és évről évre egyre nagyobb populációkkal jelentkezik. A fokozatos terjedésnek köszönhetően Temesváron már évekkel ezelőtt tematizálták a parlagfűproblémát, de Bukarestben is felfigyeltek az allergiát okozó növény megjelenésére. „A parlagfű egy nagyon szívós gyomnövény: magjai hosszan életképesek és nagyon jól csíráznak, a növény bírja a zavarást, még többszöri kaszálás után is képes virágozni, és szél által terjedő, rengeteg pollenszemet termel” – ismertette lapunknak Fenesi Annamária kolozsvári biológus.

Felbecsülhetetlen az ökológiai és természetvédelmi kár

A szakember elmondta, hogy özön- vagy inváziós fajoknak az idegenhonos, más földrészről érkező fajokat nevezzük, amelyek megtelepednek nálunk, majd terjedni kezdenek, és nagy állományokat hoznak létre. Az utóbbi pár száz évben több ezer, más földrészről származó növény- és állatfajt hoztak be szándékosan vagy véletlenül Európába. Ezek közül azonban csak az a néhány tucat vált igazán veszélyessé, amely hatalmas populációkat képes létrehozni, elfoglalja az értékes élőhelyeket, kiszorítja az őshonos fajokat, jellegtelen közösségeket alakítva így ki.

Eközben szakemberek nyár elején sok városban felfigyeltek a csipkéspoloskák – az apró termetű, kisebb csípést ejtő rovarok – inváziójára, melyek hirtelen és tömegesen jelentek meg. Mint elmondta, a megfigyelésekből kiderült, hogy nem is egy, hanem két fajról van szó: a tölgy- és platán-csipkéspoloskáról, melyek szintén Észak-Amerikából származnak, és gyorsan terjedő inváziós fajok. Az előbbit Európában legelőször 2000-ben észlelték Olaszországban, de a dél-európai országokban egyaránt félelmetes ütemben terjed, pár éve pedig már Romániában is jelen van. Tömeges jelenlétük legyengíti a tápnövényként használt fafajok egyedeit, már nyár közepére lombelszíneződést okozva – figyelmeztetett.

Három éven át tizenkét inváziós növényfajt vizsgáltak

Az inváziós fajok és az általuk okozott károk nagyon változatosak. A magyarországi és kolozsvári biológusokból álló kutatócsoport, melynek Fenesi Annamária is tagja, egy nemrég befejezett vizsgálatban azt kutatta, mennyire egyöntetűek a leggyakoribb, legtömegesebb inváziós növényfajok által okozott hatások. Arra voltak kíváncsiak, hogy minden esetben csökken-e az őshonos fajok száma az elözönlött területeken, és hogy mindig hasonló őshonos fajok szorulnak-e ki. A három évig tartó kutatás során a biológusok tizenkét inváziós növényfaj – köztük a parlagfű, a csicsóka, a kúpvirág, a bíbor nebáncsvirág, a selyemkóró – őshonos növényekre és beporzókra kifejtett hatását vizsgálták.

– tudtuk meg a biológustól.

Védekezés és megelőzés

Az inváziós növények elleni fellépés lehetőségeit boncolgatva, két szükséges lépést vázolt fel: egyrészt fontos a már megtelepedett és gondot okozó inváziós fajok elleni védekezés, másrészt viszont elengedhetetlennek találja az új, potenciálisan inváziós fajok szűrését még a kártétel előtt. Véleménye szerint ez utóbbira kiemelt figyelmet kellene fordítani, mert

„Akárcsak a gyógyászatban, itt is érvényes, hogy jobb megelőzni a bajt, mint utólagosan kezelni. Elméletben fel tudom vázolni, hogyan kellene az országos »radarnak« működnie, melynek feladata az új inváziós fajok kiszűrése: ennek fontos eleme lenne, hogy folyamatosan figyeljük a szomszédos országok inváziós fajainak listáját, így ha nálunk is feltűnnek, azonnali kiszűrésre, eltávolításra lenne lehetőségünk. A határokat, kikötőket, reptereket folyamatosan monitorozni kellene, mert sokszor ezeken keresztül érkeznek az új fajok. Az új fajokat továbbá tesztelni kéne, hogy megállapítsuk terjedési potenciáljukat, illetve esetleges hatásukat az őshonos közösségekre” – hívta fel a figyelmet a szakember.

A Babeș–Bolyai Tudományegyetem Kolozsvári Növényökológiai Kutatócsoportja – egy pályázat keretén belül – jelenleg is az új, potenciális inváziós fajok azonosítási módszertanának kidolgozásán ügyködik. „A módszer lényege, hogy összehasonlítunk nagyon sok sikeres, azaz inváziós idegenhonos növényfajt nem sikeres idegenhonos fajokkal, és különbséget keresünk közöttük. Összesen 100 növényfaj magjait gyűjtöttük be, ebből 40 fajt tekintünk sikeres inváziós fajnak. Vizsgáltuk a csírázáshoz szükséges feltételeket, a növények növekedési rátáját, figyeltük fejlődésüket megemelt hőmérséklet mellett, és sokféle biológiai jelleget rögzítettünk esetükben – vázolta a szakember. – Jelenleg az adatgyűjtési fázis végén járunk, az elemzés és kiértékelés ezután következik. Abban bízunk, hogy találunk olyan jellegeket, melyek az inváziós fajok sajátjai, és a sikeresség kulcsai. Ha így van, akkor ezeket a jellegegyütteseket kell majd keresnünk az új idegenhonos fajok esetén is.”

Ezenkívül létezik az Európai Parlament és Tanács 2014/1143-as rendelete is, amely az idegenhonos inváziós fajok betelepítésének és terjedésének megelőzésére és kezelésére vonatkozik. A szakember azonban úgy látja, hogy a gyakorlatban nincs akarat az inváziós fajok megfékezésére, ez pedig egy újabb, megoldásra váró természetvédelmi probléma.