Megvan a stechovicei kincs?

Az eltûnt dokumentumokról és az aranyról Csehországban már a háború óta sokat írnak és beszélnek, de eddig még senkinek sem sikerült a nyomára bukkannia. A korábbiakhoz hasonlóan a mostani esetben is hiányzik az utolsó lépés – felszínre hozni valamit a kincsbõl, s ezzel elhallgattatni azokat, akik minden ilyen hírt kétkedéssel fogadnak. Csak az utóbbi másfél évtizedben ugyanis legalább két további csapat állította, hogy már ismeri a kincs rejtekhelyét, de a bizonyítékokkal különféle indokok alapján továbbra is adósak maradtak. „Olyan dokumentumok vannak a kezünkben, amelyek a rejtekhely valódiságát bizonyítják. Az egyik például egy volt rab beszámolója, aki jelen volt a kincs elrejtésénél. Mûszerekkel bemértük a helyet, s kiderült, hogy ott egy nagy föld alatti üreg van. Biztos, hogy nagy üregrõl van szó, hiszen tudjuk, hogy a nácik tehergépkocsikon szállították oda a dokumentumokat és a kincseket tartalmazó ládákat\" – magyarázta Bodnár. A Kaspar–Bodnár kettõs saját bevallása szerint azért kezdett kutatni a „stechovicei kincs\" után, mert szeretnék megtalálni a prágai Károly Egyetem eredeti szimbólumait, amelyeket a legenda szerint a németek elástak. Azt állítják, hogy itt van elrejtve az az arany is, amelyet a németek a belga bankokból raboltak el. Napjainkban még további két csapat is kutat a kincs után. Ez a konkurencia azonnal megkérdõjelezte a Kaspar–Bodnár kettõs bejelentését. „Nekünk is vannak a kezünkben különféle dokumentumok, de rájöttünk, hogy nem hihetünk mindegyiknek. Ami pedig egy volt fogoly vallomását illeti, azt nem tartom hitelesnek. Elképzelhetetlen, hogy a nácik futni hagytak volna egy olyan személyt, aki ismeri egyik nagy titkukat\" – fejtette ki véleményét egy másik kincskeresõ, Jirí Tomis. Megjegyezte: csak akkor hajlandó hinni a konkurenciának, ha az konkrét bizonyítékokat mutat be. Josef Muzík, a legismertebb, legkitartóbb kincskeresõ is szkeptikus a bejelentéssel kapcsolatban. Muzík, aki már másfél évtizede kutat, meg van gyõzõdve saját elmélete helyességérõl. „Biztos, hogy a kincs azon a helyen van, amit csak én ismerek. Kutatásaim befejezéséhez azonban most nincs pénzem\" – hangoztatja.

A Kaspar–Bodnár páros szintén pénzhiánnyal küzd, s ezért az államhoz fordult segítségért. „Szükségünk lenne egy speciális kamerára, amely mintegy 100 ezer koronába kerül. A másik probléma, amelyben állami segítséget várunk, a telek tulajdonosa. Az illetõ 20 millió koronát kér, de ilyen összeget nem tudunk elõteremteni. Az állam azonban sok mindent elintézhetne\" – véli Kaspar, aki mintegy két éve folytat kutatásokat társaival. Szerinte a rejtekhely mellett állítólag egy tömegsír is van, amelyben a volt rabok – köztük mintegy 200 orosz asszony – vannak eltemetve.

Kérésükre a hatóságok egyelõre nem reagáltak. Kaspar azonban bízik abban, hogy biztosan megváltozik az álláspontjuk, ha meglátják a dokumentumokat. „S ha nem, akkor sem adjuk fel. A munkát folytatni fogjuk\" – szögezte le.