Lóra fel, Csabafi vitézek!

Bárhol is megjelennek, nyomban feltűnést keltenek – tüneményes ruházatukkal, bravúros lovas mutatványaikkal vonzzák a tekintetet és az érdeklődők népes seregét. Az ifjak lovagolni, íjazni tanítják az érdeklődőket, alkalmanként rég elfeledett receptek alapján készült ínyencségekkel is megkínálják látogatóikat. Harcászati bemutatóik valóságos élő történelemórák, amelyek során egy sokszáz évvel ezelőtti bátor, lovas nép kultúrája körvonalazódik. „A székelység könnyű lovassági harcmodora messze földön híres volt” – magyarázta Köllő Miklós, az egyik Csabafi vitéz, aki arra is kitér, hogy a székelyek legendás Csaba királyfija nyomán választották a Csabafi nevet. A hagyományőrző műhely célkitűzése a honfoglalás kori illetve a középkori lovas harcászati hagyományok őrzése és minél szélesebb körben való megismertetése. „Büszkék lehetünk a saját harcászati technikáinkra, nem kell az amerikai akciófilmeknek hódolni” – hangoztatta Köllő. Jobbnak tartaná, ha a gyermekek játék közben inkább a hagyományőrzőket utánoznák, nem pedig az indiános filmek szereplőit.
A 2002 óta tevékenykedő hagyományőrző műhely 2006-ban hivatalosan is egyesületi státust nyert, de „csak formaságból kinevezett elnöke van”. Ebben is a székely hagyományokat követik, miszerint a lófőnek bizonyos feltételeknek kellett megfelelnie. „Lófő csak az lehetett, aki felnőtt korú és legalább két lova volt” – fejtegette Köllő. Ugyanakkor a sisak, a sodrony ing, az íj – amit későbbi korokban a puska váltott fel –, a tárcsapajzs, a kopja, a lóra való pallos vagy a hegyes tőr, a fokos vagy a balta nélkülözhetetlen volt a lófő eszköztárában. A csoportból azonban ezeknek a feltételeknek senki nem tesz még eleget. „Gál Csaba társunknak lovardája van és az ő lovait nyergeli a társaság, Tölgyesi-András Bélának jurtája van, fegyverzetet és ruhát ki-ki maga csináltatja” – sorolja Köllő Miklós, aki azt sem titkolta, hogy a teljes lovas szerelés többe kerül, mint egy márkás nyugati autó vagy egy családi ház. A ruházat valamint a fegyverzet múzeumokból felkutatott minták alapján készült és nem egy darabot viselője maga készített el.
A gyergyószentmiklósi hagyományőrzők hírneve már rég elhagyta a medence határait, Sepsiszentgyörgyön és Nagyzebenben is káprázatos sikernek örvendő bemutatót tartottak. Különösen büszkék arra, hogy a múlt évben meghívást kaptak Caran Sebesre és az ottani ortodox püspök is elismerően szólt a honfoglalás kori magyar hagyományok őrzőiről.