Liliomos pásztorbotok

Minták szántáskor elõkerült cserepekrõl

Formát kell adnom a néprajzi kutatásaim során megismert és összegyûjtött motívumkincsnek – magyarázza lelkesen. Eddig több mint 450 pásztorbotot faragott magyar és székely népi motívumokkal díszítve, további 150 darab várakozik elõkészületben a polcon, ezenkívül díszes talpas guzsalyok, csíkszentkirályi tûzdelt mintával díszített fejszék, ékszertartó faládikák töltik meg a mûhelyét.

Imre bácsi Csíkszentkirályon, Csíkszeredában és Magyarországon is bemutatta munkáit, ahol a botokon és guzsalyokon kívül a mintaanyagot is kiállította. A faragást szabadidõs tevékenységként ûzi, mûveit pedig nem eladásra készíti: egy részüket elajándékozza, más részüket megvásárolják a kiállításokon. Fiatal kora óra érdeklõdik a népi motívumok iránt, Csíkszentkirályon, ahol 29 évet tanított, néprajzi gyûjtést is végzett. Díszített használati tárgyak, varrottasok mintázatát gyûjtötte össze és dolgozta fel, és szántáskor elõkerült kályhacsempedaraboknak addig a néprajzban ismeretlen díszítéseit, motívumait dokumentálta. Munkásságáról több publikáció is született a 70–80-as években.

Ma már senki sem készít guzsalyt, botot

Az igazi alkotómunka 2005 áprilisában kezdõdött, miután Imre bácsi Huszka József A magyar turáni ornamentika története címû könyvét áttanulmányozta. „Ez a könyv nyújtott segítséget abban, hogy végre történetileg és szimbolika szempontjából is rendszerezhessem az általam összegyûjtött díszítéseket, motívumokat. Ekkor elhatároztam, kifaragom a könyvben található 1200 mintát, valamint az általam gyûjtötteket is\"– meséli a kezdeteket a tanító. Úgy döntött, hogy botokat, guzsalyakat, ékszertartókat fog faragni – ezeket az egykor mindennapi használatban lévõ tárgyakat senki nem készíti. Éger-, juhar- és mogyorófából dolgozik, és minden boton fellelhetõ a magyar nép története az õstörténettõl a jelenkorig, a különbözõ korokra jellemzõ mintákon keresztül.

Istenfa és rózsaminták

Csiszér Imre három szakaszra osztotta a botok díszítését: mindenik részre más kor díszítõelemeit faragta ki. Legfelül rozettaminták és honfoglalás kori hun–avar díszek láthatók: liliom és szemdíszek, istenfa, rózsaminták, polip, kígyóminták, mértani szerkezetû minták változatai.

A bot kézbe fogásra alkalmas, üresen hagyott része alá reneszánsz kori mintákat faragott, alattuk pedig szalagminta ékesíti a botokat. „Ezek a motívumok a fenntartó, teremtõ isteni erõ jelképei voltak, melyeket õseinktõl örököltünk. Idõnként a minták nézegetése is elég, hogy lelkileg feltöltõdjek\" – mondja Imre bácsi, aki rózsafüzérrel kezdi a napot, nyitott ablak mellett tornászik, majd tíz kilométert gyalogol, a reggeli után pedig már csak az ebéd erejéig hagyja abba a munkát, és este 10-11 óráig farag. „Nem vagyok fáradt soha, 30–40 éves koromban sem éreztem ilyen lendületet, mint ami most munkára sarkall. Lelki élmény, fenntartó erõ a faragás, szeretném fenntartani és továbbadni a népi motívumkincset\" – mondta.

(fotó: Zöldi Emese)