Csak Finnországban üzemel Lenin-múzeum

„Ez történelmi múzeum”– hangoztatta Aimo Minkkinen igazgató. „Ebben a szobábantalálkozott először Lenin és Sztálin 1905decemberében. Finnországnak, Leninnek ésSztálinnak akkor egy közös ellensége volt: acár” – mondta abban a helyiségben, amelyet ma aszemélyzet használ. Bár a moszkvai egyetemenvégzett, a Finn Kommunista Párt tagja is volt egyidőben, és magát „nem sztálinista értelembenvett marxista-leninistának” nevezi, az igazgatóhangsúlyozta: semmiképpen sem akarja, hogy a szovjetrendszer dicsőítőjének tekintsék. „Nemkérünk abból a szocializmusból. 20 ezerfinn pusztult el a sztálini táborokban. De akapitalizmus nem old meg minden problémát.Alternatívákra van szükség, ezt keresiklátogatóink” – mondta.
A kommunizmus egyik teoretikusánakszentelt múzeum fenntartása különösnektűnhet egy olyan ország részéről, amely súlyosárat fizetett a Vörös Hadsereg ellen 1939–1944között vívott két háborúban. DeFinnországot, amely 1809-től 1917-ig Oroszországhoztartozott, többé soha nem foglalták el, ezértsorsa másként alakult, mint Észtországé,Lettországé és Litvániáé. Adiákok és kutatók számára nyitvaálló könyvtáron kívül fotók,fakszimilék, újságkivágások,audiovizuális dokumentumok, szobrok (bronzból, gipszbőlés még rizsszemekből is), propagandatablókidézik Lenin alakját. A gyűjtemény gazdagodottazt követően, hogy a Szovjetunió összeomlásaután megnyíltak a moszkvai irattárak, deMinkkinen szerint Putyin elnök ismét „bezárta akaput”.
A múzeumban rövidendokumentálják Vlagyimir Iljics Uljanov életútját:kora gyermekkorától a III. Sándor cárelleni összeesküvés miatt kivégzett bátyjánakdrámáján át – ez indította elLenin forradalmár-pályafutását –egészen 1924. január 21-én, 53 éveskorában bekövetkezett haláláig. A múzeumdokumentálja Lenin és Finnország kapcsolatátis: az agitátor ugyanis II. Miklós rendőrségeelől menekülve, finn területen rejtőzött 1905-től1907-ig és 1917-ben. Az intézményt a finn–orosz baráti társaság és a finn államhozzájárulásából, valamint abelépők és a szuvenírok – a Lenin-portréspólók, kitűzők, edények, érmek ésplakátok árából fedezik. A múzeumlátogatói főleg diákok, és egyre nagyobbszámban turisták – élen az angolokkal, anémetekkel és a franciákkal.