Az orosz cárnők szépészeti praktikái

A tanulmány szerint egészen a 19. század közepéig a hófehér arcszín, élénkpiros ajkak és szénfekete szemöldök volt az orosz szépségideál. Ennek megfelelően sem a cárnők-cárnék, sem az udvari dámák semmi szín alatt ki nem tették volna lakosztályukból a lábukat, míg alaposan ki nem készítették magukat. Arcukat vastag fehér púderréteg fedte, amelyet sokáig lisztből készítettek. A liszt azonban kényelmetlen kozmetikumnak bizonyult, mivel nyomot hagyott a hölgyek pompázatos ruháján.
A 18. századtól már az Angliából importált recept szerint készített tartós fehér arcfestéket használták egy évszázadon át. A kozmetikum alapját a tojásfehérjéből készített hab képezte, amelybe őrölt tojáshéjat, sót és bizonyos adalékanyagokat kevertek. Az így nyert masszához zsiradékot, leginkább vajat adtak, s alaposan összekeverték, majd felvitték az arcra. Ugyanezt a készítményt forrásvízzel hígítva szappan helyett használták. A szemöldök szénfekete színét az alkoholban oldott korommal érték el. A házi kozmetikumok között a legkímélőbbek a „rúzsok” és az arcpirosítók voltak, amelyeket szárított, őrölt céklából, sárgarépa- és céklaléből valamint glicerinből készítettek.
A szépségmaszkok alapanyagai között kitüntetett helyett foglalt el a méz, amelyből zab- és rizsliszt, valamint előre beáztatott, majd pépesített szemes bab hozzáadásával készítették az arcra felrakandó masszát. Az 1762 és 1796 között uralkodó Nagy Katalin cárnő minden este először mézzel tisztította meg arcát, majd libazsírral kente be bőrét. Ugyancsak népszerű volt a csicseriborsóból, növényi olajból, tojásfehérje felvert habjából készített szépségmaszk: az így nyert masszát kemencében megszárították, használat előtt pedig a szükséges mennyiséget meleg tejben oldották fel.
Nagy Péter cár (1682 és 1725 között uralkodott) mindkét felesége a „húsos” arcpakolást részesítette előnyben. Esténként frissen vágott borjú húsából hasított vékony szeletekkel fedték be orcájukat, másnap reggel pedig a jószág felmelegített vérével mosták le a pakolást. Akadt az orosz uralkodói hitvesek között olyan, aki a frissen vágott jószág még meleg májával és olvasztott vajjal ápolgatta esténként az arcát és a dekoltázsát.
A reggeli szépségápoláshoz is szorosan hozzátartoztak az arcpakolások, amelyeket gyümölcsből – reszelt almából, vagy pépesített eperből készítettek, majd tejszínnel mosták le. Nagy Péter lánya, Jelizaveta Petrovna, aki 1741 és 1762 között uralkodott Oroszhonban, a reggeli fürdő előtt uborka vagy savanyított káposzta levével dörzsölte be arcát és testét. Lemosva a pakolást, a dámák zsírból, mézből, glicerinből és illóolajokból kevert arckrémet vittek fel bőrükre. A szeplők ellen szarkatojással, vagy gyermekláncfűből készített alkoholos tinktúrával vették fel a harcot, a pattanásokat pedig bodzafőzettel igyekeztek eltüntetni.