Ezzel szabaddá válik az út e két ország felé, és egyes vélemények szerint ennek hatására a magyar munkaerő tömeges migrációja várható. De vajon mennyire megalapozott ez az állítás? Kik járnak jól, illetve rosszul a nyitást követően?

Az EU-ban elméletileg 1992 óta érvényesül a négy szabadság elve, azaz szabadon áramolnak az Unió területén az áruk, a szolgáltatások, a tőke és a munkaerő. Új tagok felvétele esetén azonban a régi tagállamok maximum hét évig korlátozhatják az újakból érkező munkavállalók szabad elhelyezkedését. 2004. május elsejétől csak három ország nyitotta meg teljesen munkaerőpiacát az újonnan csatlakozók előtt: Írország, Nagy-Britannia és Svédország. Öt állam nyitott korlátozásokkal, amely csak bizonyos kvóták erejéig, bizonyos szakmák esetében engedte meg a munkavállalást: Ausztria, Dánia, Hollandia, Olaszország és Portugália. Hét régi tagállam azonban teljesen restriktív szabályozást vezetett be (Belgium, Finnország, Franciaország, Görögország, Luxemburg, Németország és Spanyolország). 2011. május 1-jétől azonban (az osztrák, illetve német nyitás hatására) minden régi tagállamban korlátozások nélkül vállalhatnak munkát a 2004-ben csatlakozott tíz kelet-közép-európai ország munkavállalói.
A korábbi tapasztalatok alapján a szabad munkaerő-áramlásnak pozitív és negatív hatásai is voltak. A migráció a gazdasági növekedésre és a foglalkoztatásra kedvező hatással volt, viszont a régi tagállamokban lelassult a bérnövekedés (ami a versenyképesség és munkaadók szempontjából pozitív hatásként is jelentkezhet), és a munkanélküliség lassabban csökkent. Utóbbiak miatt tartotta fent Ausztria és Németország a korlátozásokat. Azonban kutatások szerint a megszorítások következményeként a GDP 0,1 százalékot csökkent. A két ország azon félelme, hogy a migrációs nyomás miatt komoly gondok jelentkezhetnek az állam működésében, nem volt teljesen alaptalan, hiszen az 1990-es években is ebbe a két országba áramlott a közép- és kelet-európai migráns népesség több mint 2/3-a. Ez a csatlakozás után megváltozott, nagyrészt a korlátozások bevezetése miatt. Ennek ellenére így is jelentős volt az ezekbe az országokba áramló munkaerő számaránya (mégsem kellett az államoknak komoly működési problémákkal szembesülniük). Ez a trend több tényezővel is magyarázható, többek között a földrajzi közelséggel (kevesebb haszonáldozattal jár a közeli államokba történő migráció), a korábban kialakított kapcsolatokkal és tapasztalatokkal, a hasonló munkaerő piacokkal (munkavállalási formákkal), a kereslet meglétével.

Az osztrák és német munkaadók egyértelmű nyertesei lesznek a nyitásnak, hiszen olcsóbb (és reményeik szerint képzett) munkaerőhöz jutnak, és valószínűleg olyan munkahelyeket is be tudnak tölteni, amire eddig hiába volt kereslet, megfelelő kínálat nem volt. Ebből következően a kelet-közép-európai munkavállalók részéről valószínűleg a diplomások számára válik könnyebbé a munkavállalás (kiváltképpen keresett a magasan kvalifikált munkaerő, például a gépész- és villamosmérnökök, informatikusok és orvosok találhatnak majd könnyen állást). Emellett azon munkavállalók elhelyezkedése is könnyebbé válik, akik a helyiek által nem szívesen végzett munkákra, főként mezőgazdasági vagy képzettséget nem igénylő vendéglátó-ipari munkákra például konyhai kisegítő munkára, jelentkeznek. Elméletileg a külföldi munkavállalók is jól járnak, hiszen valamilyen oknál fogva (pl. jobb érvényesülési lehetőségek, magasabb bérek) a külföldi munkavállalás mellett döntöttek. Azonban vigyázniuk kell arra, hogy a tapasztalatok szerint a munkaadók számtalan trükkhöz folyamodnak, rábeszélik a külföldi munkavállalókat, köztük a magyarokat arra, hogy jobb, ha csak heti húsz órára jelentik be őket (vagy be sem jelentik őket), a többi pénzt zsebbe kapják.

Azzal is próbálkoznak, hogy az aláíratott német nyelvű szerződés teljesen mást tartalmaz, mint a munkavállaló által is elolvasott magyar. Az osztrák és német munkavállalók valószínűleg nem járnak majd rosszul a nyitás következményeképpen, hiába lesz nagyobb a kínálat a két ország munkaerőpiacán. Ennek okát elsősorban az erős szakszervezetekben, a munkaerő magas fokú szervezettségében kereshetjük. Másrészt a kelet-közép-európai munkavállalók leginkább az üresen maradó munkahelyeket fogják majd betölteni, nem fogják az osztrák, illetve német munkavállalóktól elvenni a munkájukat.

Tömeges kivándorlástól nem kell tartaniuk a kelet-közép-európai államoknak, nagy valószínűséggel nem nő jelentős mértékben a kivándorlás, hiszen az osztrák és német munkaerőpiac évek óta (habár korlátozottan és csak részben) nyitva áll, és akik külföldön szeretnének munkát vállalni, azok nagy része már megtette. Összességében az osztrák és német állam, munkaadók és munkavállalók nem járnak rosszul a nyitás hatására, azonban el kellene gondolkodnia a kelet-közép-európai államoknak (köztük Magyarországnak), hogy milyen problémák jelentkeznek majd akkor, ha a magasan képzett munkaerő (kiváltképp az orvosok) elhagyja az országot. 

Endrődi-Kovács Viktória

A szerző a Budapesti Corvinus Egyetem Világgazdasági Tanszékének doktorandusa