WADA 007

Bár korábban nem igazán tudtak lekötni a téli olimpiák, amelyek mozgalmasságban, érdekességben valahogy nem értek fel az „igazi”, nyári ötkarikás rendezvénnyel, ma már a fehér játékokat is legalább akkora érdeklődéssel követem. Hisz a téli olimpia is képes legalább olyan izgalmakat produkálni néző és sportoló számára egyaránt, mint a nyári. Itt van mindjárt a doppingügy, amely Torinóban is a központi témák egyike. Már csak azért is, mert az ellenőrök titkosügynököket is megszégyenítő taktikákat alkalmaznak. Az még a jobbik eset, hogy Knoch Viktornak, az ötödik helyet bravúrosan megszerző magyar rövidpályás gyorskorcsolyázónak a verseny után éjfélig kellett a Nemzetközi Doppingügynökség, a WADA vendégszeretetét élveznie, de a megnyitó óta egyszerű járókelőkről, rajongókról, sőt újságírókról is kiderült, hogy valójában ellenőrök, akik igazolványuk bemutatása után magukkal vitték a lekapcsolt olimpikonokat egy romantikus mintavételre.
Most képzeljük el például, amint egy vérfagyasztóan izgalmas döntő után a csúszókorongozás bajnoka lubickol a tomboló tömeg rajongásában, majd amikor diadalmámorban szédelegve távozni készül, eléje lép egy szőke bombázó, sokat sejtetően arra kérve, hogy adjon neki autogramot, lehetőleg egy félreeső helyen. Amikor aztán félrevonulnak, a vamp dekoltázsából egy ellenőri igazolványt, harisnyatartójából pedig egy üvegcsét húz elő, így a gyors kaland valóban egy félreeső helyen, a férfi vécében végződik, csak nem egészen a boldog győztes elképzeléseinek megfelelően. Arról nem is beszélve, milyen érzés lehet, amikor tévéinterjú közben derül ki, hogy a mikrofonba mintát kell produkálnia, a digitális kamerára megtévesztésig hasonlító tárgy pedig valójában mozgó laboratórium.
Persze, lassan mindez már rutinná válik. Hamarosan mi sem lesz természetesebb a versenyzők számára, mint hogy a szobájukban álló fikusz hirtelen előkap egy kémcsövet, azonnali mintát követelve.