Vízilabda: Kásás ötödször első

A Final Fourt a nagy esélyes Pro Recco nyerte a Primorje Rijeka és a Mladost Zágráb előtt: a Kásás Tamással és Madaras Norberttel felálló olasz csapat hetedik alkalommal hódította el a legrangosabb pólós klubtrófeát.

A modern nagyváradi olimpiai uszodában szükség volt az erre az alkalomra felszerelt, a víz felé nyúló mobil lelátókra, hiszen horvát szurkolók hiányában is közel telt ház volt az elődöntős meccsek során. A Vasas és a Pro Recco összecsapásán az egy teljes szektort megtöltő angyalföldi drukkerek vitték a prímet: szinte végig sípoltak, doboltak és skandáltak, igazi világverseny-hangulatot teremtve a nagyrészt semleges, de pólóismerő helyi közönség, illetve a maroknyi olasz drukker mellett.

Kedvenceikre azonban ez sem tudott jótékony hatással lenni: a hokicsapat módjára sokszor teljes „sorokat” cserélő Pro Recco gyakorlatilag az első, 4-1-re hozott negyedben eldöntötte a találkozót. Kemény Dénes magyar szövetségi kapitány Kovács István, a román válogatott trénere társaságában figyelte, ahogy a jelenlegi londoni keretbe öt játékost is adó Vasas az emberelőnyös helyzeteit is elpackázta, míg a világválogatottal felérő Recco nem kegyelmezett hasonló szituációban, felőrölve a teljesen fásulttá váló védelmet.

A másik elődöntőben a román válogatott egyik legjobbját, Cosmin Radut a soraiban tudó Mladost Zágrábnak nem sikerült visszavágnia a bajnoki elődöntőben elszenvedett vereségért a Primorje Rijekának, így a Varga testvérek csapata készülhetett a Recco ellen.

A szombati bronzmeccsen a Vasas csak a féltávig tudta tartani a lépést a Zágrábbal, utána összeomlott a magyar együttes, ám Földi László így is dicsérte csapatát. „Sajnos nem azt az eredményt értük el, amit szerettünk volna, de büszkeséggel tölt el, hogy eljutottunk idáig, és a fiúkra sem haragszom – összegzett az angyalföldiek edzője. – A Recco ellen volt néhány hibánk az elején a védekezésben, ebből ők elhúztak, és annyira magabiztosak lettek tőle, hogy már nem tudtuk felvenni velük a versenyt. Ez egy teljesen más csapat, mint a korábbi volt, talán ez a Recco történetének legerősebb együttese. Nagyon nehéz hibát találni a játékukban, vagy hibára kényszeríteni őket, viszont ha az ellenfél hibázik, azt azonnal büntetik.”

A Vasas trénere szólt a bronzmérkőzésről is. „Küzdelmes, szenvedő szezonon vagyunk túl, ez is és a Recco elleni találkozó is sokat kivett belőlünk, ezért a Mladost ellen nagyon fáradtan játszottunk. Sűrű volt a szezon hajrája, és nem tudtuk kipihenni magunkat: amikor látszik a játékosokon, hogy fizikálisan fáradtak, az valószínűsíti, hogy fejben már korábban elfáradtak. A srácok mindent megpróbáltak, küzdöttek, de nem tudták megvalósítani azt, amit előre megbeszéltünk. Nagyon jólesett viszont a közönség buzdítása, és az, hogy mindkét vereség után is kiálltak mellettünk.”

A nagyon magas szintű vízilabdát hozott fináléban a Rijeka megizzasztotta a jóval esélyesebb Pro Reccót. A horvát gárda többször is visszazárkózott, de a vezetést nem sikerült átvennie, és a hajrában már nem bírta az iramot. Jöhetett a végig öltönyben dirigáló Giuseppe Porzio tréner megfürösztése, a kapu kifordítása és a felszabadult ünneplés – még a korábbi Vasas-játékosok miatt a Rijekát favorizáló budapesti tábor is megtapsolta a győzteseket.

Az immár 4-szeres győztes Madaras Norbert mellett Kásás Tamás ezzel már az 5. sikerét könyvelhette el a korábban Euroligának nevezett sorozatban – 1998-ban még a Posillipo Napolival nyert, majd 2007-ben, 2008-ban és 2010-ben a Reccóval. A döntőben kétgólos Varga Dénes a torna legjobb játékosának járó díjjal vigasztalódott.

Férfi vízilabda-Bajnokok Ligája, elődöntő: Pro Recco–Vasas 12-5, Primorje Rijeka–Mladost Zágráb 10-6. Bronzmérkőzés: Mladost–Vasas 11-7. Döntő: Pro Recco–Rijeka 11-8.