Visszatértek a székelyek az Aconcaguáról

„Hegymászóból visszavedlettünk hétköznapi polgárrá, aki reggel felkel, munkába megy, éli az életét, és közben persze rendszeresen sportol\" – fogalmazta meg a sepsiszentgyörgyi Tulit Zsombor, a csapat tagja.

A Székelyek a magasban – Northland Aconcagua expedíció a szervezõ Alpin Sport Egyesület legtöbb embert megmozgató expedíciója volt. A sepsiszentgyörgyi Tulit Zsombor és Dan Manolãchescu, a csíkszeredai Bertoti Zsolt és Köter Adél, a székelyudvarhelyi Csáki Emese, Bodrogi György és Tóásó István, a parajdi Horváth István, a nagyváradi Farkas László, a gyergyószentmiklósi Barabás Márta és a marosvásárhelyi Németh Mónika együtt vágott neki a 6962 méter magas csúcs meghódításának, közülük nyolcan fel is jutottak. Az Alpin Sport Egyesület tagjai így maguk mögött tudhatják a hét kontinens legmagasabb csúcsai közül a negyediket is – az európai, az afrikai és az északamerikai földrészek teteje után Dél-Amerika legmagasabb pontjára is feljutottak. A végsõ cél a hegymászók által „big-seven\"-nek nevezett hét legmagasabb csúcs meghódítása. Tulit Zsombor szerint legfõbb céljuk, hogy bebizonyítsák, nemcsak neves sportolók képesek magashegyi mászásra, hanem a hétköznapi emberek is.

Az elsõ napokat az argentínai Mendozában töltötték, ahol kiváltották az engedélyeket, és megvásárolták az élelmet. A dokumentumokat csak a helyszínen állítják ki, mert így növekedik a város turisztikai forgalma, minden hegymászó csapat kénytelen eltölteni ott néhány napot. Több mint száz kilogramm élelmiszert vásároltak, ez is egy bonyolult eljárás, mert elõtte ki kellett próbálni, mi az, ami számukra alkalmas a magaslatokban. Következõ lépésben megállapodtak egy céggel, amely elszállította õket a hegy aljába, és öszvéreket biztosított, hogy csomagjaik 70 százalékát felküldjék a 4300 méteren levõ alaptáborba. Miután megkapták a szemeteszacskókat, amit kötelezõ megtölteni, és lepecsételték az engedélyeiket, elindulhattak, és megkezdték az akklimatizációt.

Az alaptábor után még négy tábort építettek ki, az utolsót 6000 méteren, ezek között ingáztak. „Aki el tud aludni egy táborban, az már alkalmazkodott ahhoz a magassághoz, nem fáj a feje, nincs légszomja, és másnap indulhat fennebb – magyarázta Tulit Zsombor. – Aki még rosszul van, viszszafordul, majd újra próbálkozik\". A sepsiszentgyörgyi hegymászó elmondta, próbáltak tudatosan készülni a csúcstámadásra, odafigyeltek a pulzusszámra, a vér oxigénszintjére, és hogy naponta öt-hat liter folyadékot elfogyasszanak. Általában havat olvasztanak, hogy vízhez jussanak, ezért a sátorban mindig duruzsol a fõzõ. A csúcstámadás idõpontja a hegymászó erõnlététõl és az függ. Tulit Zsombor és társai tízórás mászás után értek fel a csúcsra. Az ott levõ keresztre felragasztották a sepsiszéki Székely Nemzeti Tanács matricáját, a kötelezõ fényképezkedés, filmezés után vissza is fordultak. A csapat teljesítette az expedíció legfontosabb célkitûzését: mindenki egészségesen hazaért. Az ígéret szerint a hegymászók egy hónap múlva vetítéses-képes elõadás-sorozatot tartanak kalandjaikról Székelyföld városaiban.