Vásárhelyi mezek, sportcímerek

Azokat a csapatokat, amelyek a helyi adófizetők pénzéből többnyire idegen játékosokat foglalkoztatnak azért, hogy a közönséget szórakoztassák és a városunk jó hírnevét ország-világ elé tárják. Annak a településnek a hírnevét, amely évről évre jelentős anyagi támogatásokat nyújt a profi sportklubok részére annak ellenére, hogy nagy lemaradásokkal kell megküzdenie a gazdasági, turisztikai és infrastrukturális beruházások terén.

Igaz ugyan, hogy a befektetett pénz azonnali megtérülése reményében inkább az import játékosokat részesítik előnyben a helyiekkel szemben, és nem segítik elő kellőképpen a környék tehetségeinek a felkutatását és érvényesülését, de a város sportszerető közönsége így is kitart kedvencei mellett. Ott ülnek hétről hétre a mérkőzéseken még akkor is, ha a csapat már nem az első, hanem a másodosztályban vergődik, ha a nevét FCM-ről ASA-ra, a mezét pedig narancssárgáról kékre cserélték.

Nem várható el a román, portugál, amerikai vagy szerb játékosoktól, hogy tanulják meg a magyar nyelvet, de a mindenkori csapatvezetőknek gondoskodniuk kellene a város minduntalan hangoztatott multikulturális jellegének beépítéséről a kommunikációba, a médiafelületekbe, a címerekbe. A kosárcsapatnál lényegesen jobb a helyzet, mint a labdarúgóknál, hiszen a Tigriseknek van magyar nyelvű honlapjuk és sajtósuk, a csapat mezén viszont már csak románul szerepel, hogy Tîrgu Mureş.

Pedig nagyon fontos lenne, hogy a dél-romániai nézők is megértsék, hogy Vásárhely kétnyelvű település, és erre mi akár büszkék is lehetünk. A labdarúgócsapatok azonban teljesen egynyelvűek, hiszen sem az ASA-nak, sem pedig a City’us teremfutballcsapatának – amely számtalan hazai és nemzetközi elismerést hoz Vásárhelynek – nincs magyar nyelvű honlapja vagy kommunikációs csatornája, és címerükben csak románul szerepel városunk neve.

Nem arról van szó, hogy nem értenénk a bírói füttyszót, ha nincs ott a játékosok mezén a Marosvásárhely felirat vagy a kétnyelvű csapatjelvény, de legalább a fair-play szellemében a klubokat működtető hatóságok részéről elvárható (sőt kötelező) lenne ezeknek a szimbólumoknak a használata. (Egy magánklub, mint a Kolozsvári CFR esetében, már Pászkány Árpád egyéni lelkiismereti problémája, hogy miért nem szerepel Kolozsvár magyarul is a „lebozgorozott” csapata mezén és honlapján).

Tudjuk, Marosvásárhelyen nagyon sokba kerül a festék, kevés az üres felület a mezeken, és nincs olyan, aki lefordítsa a bonyolult szövegeket magyarra, mégis, jobban illene a bajnok teremlabdarúgó-csapatnak kétnyelvű címerrel elutaznia a katalán FC Barcelonával való megmérettetésre, mint a jelenlegi „tirgumuressel”.

Ferencz Zsombor