Stílusok

A stílus maga az ember – tartja a mondás, amely ebben az esetben az Eb csapataira is tökéletesen illik. Egyelőre ugyanis azok a csapatok sikeresek, amelyeknek van saját stílusuk. A másolók, plagizálók, alkalmazkodók szép lassan, de biztosan sorra elhullanak.

Boros Miklós

2012. június 25., 08:572012. június 25., 08:57

Legutóbb a franciák, akik a csoportkörben még a spanyol tikitakát utánozták, de az eredeti ellen már Blanc sem nem merte bevetni a másolatot. Inkább megpróbálkozott az olasz catenaccióval, de az is csak 19 percig működött. B-terve viszont nem volt erre a meccsre, a spanyolokat pedig manapság lehetetlen elkapni, miután megszerzik a vezetést.

Labdabirtoklása épülő, látszólag támadó stílusuknál hatékonyabb bunkerfoci ugyanis nincs a világon. Hogy a fenébe rúgjon gólt nekik valaki, ha az ehhez leginkább szükséges eszközt képtelen elvenni tőlük. Semleges nézőnek persze ritka idegesítő, hogy a spanyolok csupán a hatszázadik ötvencentis oldalpassz után próbálnak előrehaladni egy-két métert, de ezek a katalán, baszk és kasztíliai legények Eb-t akarnak nyerni. És ehhez megvan a saját stílusuk. Az elmúlt négy évben kétszer már bevált, minek változtassanak rajta?

Akárcsak a németeknek. A dél-afrikai vb-n megcsodált kontracsapat két évvel érettebben immár a hagyományos germán felőrlő játékra is képes, miközben a felállt védelmek ellen sem veszített dinamizmusából. A „multikulti” együttes török, arab, ghánai vagy lengyel géneket hordozó játékosai ugyan üdítő frissességet hoztak a monoton iparosfutball hazájába, ám ezek a srácok is porosz „kiképzőktől” sajátították el a játék alapjait, ennek köszönhetően képesek vagányságukat a csapat szolgálatába állítani. Löw pedig a maga „bandavezér” stílusával remekül képes kezelni ezt a pofátlanul fiatal társaságot. Nincs is klikkesedés vagy lázadás, mint az önnön sírjukat belső vitáikkal megásó hollandoknál vagy franciáknál.
Nem véletlen, hogy az összes fogadóirodánál a spanyol–német döntőre fizetik a legkevesebb pénzt.