Stadion egymillióért – Az ASA vezetői nem hisznek a Trans-Sil aréna elvesztésében

Egyrészt ritka az a befektető, aki ingatlanberuházásként éppen egy futballpályába ölné a pénzét, másrészt úgy tűnik, a klub vezetői megtalálták azt a kiskaput, amellyel megmenthető a sportlétesítmény.

Az adóhatóság egymillió eurós, mintegy 4,54 millió lejes kikiáltási áron szeretné értékesíteni a 80-as években épült, néhány esztendeje kibővített és korszerűsített sportlétesítményt. Az ANAF a pálya tartalékpadjait külön árverezi ezereurós kikiáltási áron. Az adóhatóság azok után hozta meg a szokatlan döntést, hogy a futballcsapatot működtető egyesület, a pénzügyi gondokkal küszködő Fotbal Club ASA 2013 mintegy félmillió eurós tartozást halmozott fel az állammal szemben.

Mindemellett a klub zárolt számláján 7 millió lej van. A számlákat csak a Dorin Florea polgármestert is érintő korrupciós ügy lezárásakor oldják fel. Télen a csapat focistái elfogadták, hogy az idény végéig jóformán ingyen játsszanak; a néhány hónapra járó fizetésüket a televíziós közvetítési jogokért járó pénzből kellene később megkapják.

Közben a klub vezetősége csődvédelmet kért, amelynek az az árnyoldala, hogy a csapat nem vehet részt a 2016/17-es idény nemzetközi kupakiírásában. „Az elkövetkezendő három éven belül olyan életképes megoldással állunk elő, amely elkerüli a csődöt, és továbbra is az ország első osztályú csapatai között tartja a vásárhelyi alakulatot” – ígéri honlapján a klubvezetés. Magyarán ez azt jelenti, hogy ősztől egy teljesen megvékonyított kerettel küzdenek majd a bennmaradásért.

Eladhatatlan stadion?

Claudiu Maior, a város lemondott alpolgármestere, Dorin Florea személyes tanácsadója – akit a futballvilág az ASA első számú vezetőjeként tart számon – nem kívánta kommentálni az adóhatóság döntését. Kérdésünkre, hogy az ANAF döntése miként befolyásolja a klub létét, Maior egy tömör nem tudommal válaszolt. A klub vezetőtanácsi elnöke sem bizonyult sokkal bőbeszédűbbnek. Tatár Béla szerint az adóhatóság nem jut oda, hogy értékesítse a sportlétesítményt. „A Trans-Sil is csődvédelmet fog kérni, és akkor az adóhatóság mehet, ahova akar” – véli a vezetőtanácsi elnök. Telekkönyvileg ugyanis a stadion nem az ASA, hanem a szintén egyesületként bejegyzett Trans-Sil nevén szerepel.

Lapunk arra is kíváncsi volt, hogy érdekelné-e az ajánlat az önkormányzatot. Amennyiben a városháza venné meg a sportpályát, az ASA-nak rendeződnének adósságai, ráadásul Marosvásárhelyé maradna a stadion. Soós Zoltán önkormányzati képviselő szerint nem kellene elzárkózni ettől a megoldástól sem, elemezni kellene ezt a kérdést.

„A városnak már van egy stadionja, a ligeti létesítmény, amelyet évek óta próbál felújítani. Ettől függetlenül lehetne egy második létesítménye is, az csak a sportot és a sport kedvelőit szolgálná. Mint ahogy az is jó volna, ha egy jobb menedzsmenttel sikerülne megmenteni a csapatot, hiszen egy első ligás csapat csak hasznára válna mind Marosvásárhelynek, mind szurkolóinak és sportolóinak” – állítja az RMDSZ frakcióját vezető Soós. A tanácsos szerint mielőbb meg kellene vizsgálni a stadionvásár lehetőségét, mint ahogy azt is, hogy az ASA tartozik-e a városkasszának.

Kár lenne elveszíteni

Szöllősi László, az ASA 70-es évekbeli labdarúgója több szállal is kötődik a Sziget utcai pályához. Miután befejezte a nemzetközi kupaszerepléssel megkoronázott A osztályos pályafutását, Szöllősi – egy rövid dicsőszentmártoni kitérő után – a megyei bajnokságban szereplő, majd a harmadik ligába feljutó Metalotehnica középpályásaként játszott még egy pár évig.

Az egyesület, amely hosszú ideig a cukorgyári, illetve a víkendtelepi pályák albérlője volt, a 80-as évek derekán saját stadion építésébe kezdett. A munka nagy részét az ipari varrógépek gyártására szakosodott vállalat alkalmazottjai végezték, de rövid időre a futballisták is bekapcsolódtak. Szöllősi visszavonulása után három évig a kis stadion adminisztrátora volt. „Már akkoriban is nagyon jó minőségű pálya volt” – eleveníti fel.

Mint mondja, a forradalom után az öltöző félkész épületétől szinte egyik napról a másikra eltűnt minden építőanyag, majd egy pár év múlva, a közvélemény számára máig tisztázatlan módon, a stadion is kicsúszott a Metalotehnica tulajdonából, és átkerült a Trans-Sil birtokába. Az önkormányzati fennhatóság alatt álló tömegközlekedési vállalat és a Siletina nevű magáncég egy negyedosztályos csapattal indult a D osztály pontvadászatában.

Az egykori Trans-Sil lényegében a FCM, a mai ASA elődjének számít. Egy ideig Szöllősi ennél az új klubnál is tevékenykedett, gyermekcsapatokat edzve. „Kár lenne elveszíteni a stadiont, mint ahogy kár lenne elveszíteni a csapatot is. Még akkor is, ha ez a mai ASA nem az az ASA, amely ezelőtt harminc-negyven évvel oly sok örömet szerzett a marosvásárhelyi, környékbeli és székelyföldi futballrajongóknak” – állítja a mindmáig a helyi csapat mellett álló egykori labdarúgó.

A Trans-Sil a második stadion, amely Maros megyében kalapács alá kerülhet. Dicsőszentmártonban egy törvényszéki végrehajtó hónapok óta próbálkozik – sikertelenül – a valamikor másodosztályos Chimica stadionjának értékesítésével.