Sportolók „Oscarja” a Nemzetiben – Helyszíni beszámoló

Már a Művészetek Palotája parkolójából jól lehetett érzékelni, hogy a szomszédban fekvő Nemzeti Színház kőfalai mögött valami különleges esemény készül. A fényáradatban úszó épület felé közeledve az embert olyan érzés lengte be, hogy nem is Budapesten, hanem Hollywoodban, egy Oscar-gálán jár. A meghívottak vakuk villogása és legalább kétszáz autogramvadász ujjongása közepette, piros szőnyegen vonulhattak be a 2002-ben átadott épületbe – miután kézjegyükkel látták el a feléjük nyújtott lapokat, képeket vagy mezeket.

Bent pezsgő és egy újabb fotószesszió, majd a főszervező, Szöllősi György, a Magyar Sportújságíró Szövetség (MSÚSZ) elnöke mosollyal körített kézfogása fogadta a csütörtök esti Év Sportolója Gálára érkezőket. Bármerre fordultál az előcsarnokban, élő legendába botlottál: Sáskovicsné Dömölky Lídia 1955-ös vívóvilágbajnoktól a tavalyi legjobbnak választott Cseh Laci úszócsillagig, Kiss Gergely háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázótól a szintén három aranyat begyűjtő Hosszú Katinkáig, Göröcs Tititől, az Újpest 62-szeres gólgyárosától a mai nemzedék fáradhatatlan játékosáig, Gera Zoltánig. Négyzetméterenként talán csak egy olimpiai dobogón lehetett nagyobb a bajnokok aránya, mint amilyen az „új\" Nemzetiben volt.

Felszisszenés és felszusszanás

Amikor az MSÚSZ elnöke azzal kezdte ünnepi beszédét, hogy „Ő volt az első kormányférfi, aki felismerte a sport nemzetnevelő jelentőségét, alatta vált a sport a kultúrpolitika szerves részévé, s neki köszönhetjük az esztendő legnevezetesebb tettét\", a nézőtéren többen is felszisszentek, sőt az előttünk lévő sorban valaki meg is jegyezte, hogy „még itt is Orbánt kell dicsérni?!\". Aztán Szöllősi György tiszta vizet öntött a pohárba: „A félreértések elkerülése végett a Nemzeti Sport 1930-as karácsonyi számának címlapjáról idéztem a fenti mondatot, amely így folytatódik: »A Magyar Sportújságírók Egyesülete vezetőségéből alakult zsűri egyhangúlag ítélte Klebelsberg grófnak a Nemzeti Sport nagy ezüstplakettjét«\". Akkoriban még nem díjazták a legjobb sportolókat, a hagyományteremtés alapjait ezelőtt ötvenkilenc esztendővel, 1958-ban tették le.

A legjobbak közül a legeslegjobbak

Ha azt állítjuk, hogy a szakma alkotta 370 fős „zsűrinek\" nem volt könnyű dolga kiválasztani az év legjobb női sportolóját, ezúttal nem sétálunk a közhelyek zsákutcájába. Elvégre holtversenyben Rio de Janeiro két háromszoros olimpiai bajnoka, Hosszú Katinka és Kozák Danuta között kellett dönteni. Végül a még egy ezüstöt meg az Európa legjobbja címet is begyűjtő úszólány kapta a legtöbb voksot, így sorozatban a negyedik esztendeje nyeri a versenyt. A már öt darab ötkarikás aranynál tartó „lapátológép\" kénytelen volt beérni a második hellyel; a gála nézői pedig azzal, hogy arcképét csak a kivetítőn láthatták.

A harmadik helyre sorolt Szász Emese viszont nem sértődött meg, tudta, hogy egyetlen olimpiai arannyal nem számíthat többre. „Számomra egyáltalán nem csalódás, hogy csak a harmadik lettem, inkább öröm az országnak, hogy egyetlen olimpiai arany csak ennyire elég, az első két helyhez háromra is szükség van\" – mondta lapunknak Szász Emese, akinek mégiscsak valami köze van a bűvös hármas számhoz, hisz a harmadik olimpiai részvételén sikerült a dobogó legmagasabb fokára kerülnie. A Náray Tamás ruhakölteményében megjelenő Hosszú Katinka, lapunknak nyilatkozva belátta, mindvégig izgult a maga és a férje győzelméért. Tisztában volt azzal, hogy 2016-ban másoknak is rengeteg babér termett. „Köszönöm annak, aki rám szavazott, hisz lendületet ad, olyat, amilyet megpróbálok magammal vinni a nyári budapesti világbajnokságra\" – mondta.

A női teljesítmények mérlegelésénél a férfiaké már egyszerű gyermekjátéknak bizonyult. Bár 14:9-es állásnál Rióban egyetlen tusra volt az aranyéremtől, a döntőt elveszítő párbajtőröző Imre Géza a voksolási versenyben is kénytelen volt fejet hajtani a londoni címét megvédő kardvívó Szilágyi Áron előtt. „Már csak azért is boldog voltam, hogy a színházban olyan sportlegendák mellé ülhettem, mint Cseh László meg Imre Géza. Ugyanakkor büszke vagyok a nemzetünkre, hogy ennyire sportszerető és olimpiacentrikus\" – szerénykedett a gála után a Vasas sportolója.

Olimpia az Eb árnyékában

Ritkán, pontosabban egyetlen esetben fordulhat elő, hogy egy Európa-bajnokságon nyújtott tisztes helytállás többet érjen az olimpiai aranynál. Ez az eset az, amikor a mérleg egyik serpenyőjébe a futball kerül. Ehhez viszont kell egy olyan válogatott is, amelyik több évtized után meg tudja dobogtatni a szurkolók szívét. Király, Dzsudzsák, Gera, Szalai és társai ezúttal a női ka­jak­kettest, azaz Kozák Danutát és Szabó Gabriellát valamint a Csipes Tamarával és Fazekas-Zur Krisztinával megtoldott négyes hajót előzték meg. Sokan meglepődtek, amikor a díjat átadó 71-szeres francia válogatott, a Real Madrid, a Chelsea és a PSG egykori kiválósága a borítékot megnyitva a következőt olvasta fel: „Ferfi lábdá rúgó váló gátott\".

Gera Zoli pedig egyenesen szabadkozni kezdett – a színpadon meg a gála után, a kulisszákban. „Számunkra egy picit kellemetlen, hogy olimpiai bajnokokat előztünk meg ebben a versenyben, de mindez arról tanúskodik, hogy mennyire ki voltak éhezve a magyar szurkolók egy labdarúgó sikerre. Nem jutottunk a legjobb nyolc közé, de várakozáson felül teljesítettünk, és jó mérkőzéseket játszottunk\" – magyarázkodott lapunknak Gera Zoltán, akit többször is színpadra szólítottak. Volt egy kategória, egyetlenegy, amelyben az újságírók átadták a döntés jogát az olvasóiknak: ez az év gólja volt. Senkit nem lepett meg, hogy a szurkolók nagy többsége Gera Zoltán portugálok elleni Eb-találatára voksolt. Annál is inkább, mivel nem a legszebb gólra, hanem egyszerűen az év góljára kellett szavazni.

Nehéz az edzők dolga

Hogy milyen kemény és eredményes munkát végeztek 2016-ban az edzők, azt leginkább a dobogóról lemaradtak névsora igazolja. A fociválogatottba életet lehelő Bernd Storcknak ezúttal be kellett érnie a negyedik hellyel, arról nem is beszélve, hogy a Rio háromszoros olimpiai bajnokát, Kozák Danutát felkészítő Somogyi Béla az ötödik helyre szorult. Ha az újságírók nem is értékelték annyira a német szövetségi kapitány teljesítményét, Csányi Sándor, a Magyar Labdarúgó-szövetség elnöke nyilvánosan is köszönetet mondott neki.

A dobogó harmadik fokára a Szász Emesét felkészítő Kulcsár Győző került, míg a második helyre az a Berlinben csodákat művelő labdarúgóedző került, akit egy leleményes nyelvbotlással a műsorvezetői szerepet betöltő egykori ökölvívóbajnok Kovács „Kokó\" István Hert­hai Pálnak nevezett. A versenyt több karhosszal Katinka sikeredző-férje, az amerikai Shane Tusup nyerte. Amikor arról kérdezték az amerikai trénert, hogy Los Angelest vagy Budapestet választaná, alkalomhoz illően felelt, a magyar fővárost részesítve előnyben.

Egy kis Székelyföld Budapesten

Azontúl, hogy idén már a Magyar Sportújságírók Szövetségének öt erdélyi tagja is szavazhatott, a versenynek volt egy pár ennél is fontosabb „határon túli\" mozzanata. Az anyaországba igazolt Miklós Edit síző az előkelő ötödik helyen végzett, olyan sportolónőket utasítva maga mögé, mint Kapás Boglárka, Szabó Gabriella vagy Babos Tímea, az év női labdarúgójának, a német VfL Wolfsburgban focizó Jakabfi Zsanettnek pedig a Székelyföld első paralimpiai bajnoka, a csíkszeredai Novák Károly Eduárd adhatta át a díjat.

A 2012-es londoni világverseny győztese egy „Köszönöm, Magyarország!\" bevezetővel kezdte színpadi mondandóját. Amint később lapunknak elárulta, pályája során ő mindvégig érezte, hogy az anyaország is ugyanúgy szurkol neki, mint a Székelyföld. Ezért is, amennyiben 2024-ben Budapesten rendeznék az ötkarikás játékokat, ha kell, mankók segítségével is kerékpárra ülne, csakhogy ott lehessen a magyar fővárosban.

Életműdíj az élő legendáknak

A szervezők az élő legendákról sem feledkeztek meg. Az MLSZ életműdíját a Puskásék nemzedéke után berobbanó Göröcs János (közismert becenevén Titi) kapta, aki meghatódottságában a teljesítményéért kapott kézműves herendi porcelánvázát egyszerűen csak micsodának nevezte. A sportújságírók és a Magyar Olimpiai Bizottság közös életműdíját Szász Emese mestere, az egykori négyszeres olimpiai bajnok párbajtőröző Kulcsár Győző vehette át.

Az MSÚSZ idén is odafigyelt a fogyatékkal élő sportolókra, hisz a paralimpia révén 2016 az ő esztendejük is volt. Az év fogyatékkal élő férfi sportolója az úszó Tóth Tamás lett, míg a nők között a kerekes székes vívó, Krajnyák Zsuzsanna bizonyult a legjobbnak. Utóbbi sportág szolgáltatta az edzői és a csapatkategória győztesét is Beliczay Sándor, illetve a női kerekes székes vívóválogatott személyében.