Sportfórum – Ébredj, királylány!

Bár másfél nap elteltével már a képzeletem stúdiójában is csak az unottan pakolgató díszletmunkások emlékeztetnek az álomszerű forgatásra, a csodás jelenetek hangulatától nem tudok szabadulni. Hihetetlen élmény volt ennyire fehéren-feketén látni a világot: ők velünk, amazok pedig ellenünk. Mintha valamiféle tiltott hatalom birtokába jutottunk volna, amely segítségével más bőrébe bújhattunk: Istenem, micsoda érzés igazi spanyol csereválogatott-szurkolónak lenni! Hát ha mi ilyen ficánkoló labdazsonglőröknek szoríthatnánk nap mint nap, még a határzár is kolbászból volna!

Ígyhát a kedd úgy indult, hogy mindent széttörök, hiszen végre az Eb-n izlandolunk. S mi lett a vége? A gonosz Selcuk Inanba szállt a bátorságunk. A hoppon maradt királykisasszony megszeppent, látván, hogy mindenki pakol: „Akkor most mi vaaan?!” A torony tömlöcében önsanyargató utalvánnyal hűsülő bölcs alattvalói pedig ezt kiáltották vissza: „Értsd már meg, nem érdemled meg, hogy kiszabadítsanak, hiszen csúnya vagy, te ribanc!”

A nagyokosok szerint nem érdemeljük meg, hogy kijussunk az Eb-re. Mert nem az az óriási pech, hogy emberhátrányban, a 89. percben lőtt szabadrúgásgóllal vették fejünket a félholdasok, ugyanis igazából véletlenek és meglepetések sorozata kellett ahhoz, hogy egyáltalán reménykedhessünk a legjobb csoportharmadik helyben; mert bár az elmúlt jó néhány selejtezősorozat leggyengébb hatosába kerültünk, csak szerencsével vertük az egyértelműen gyengébbeket, mást pedig nem; mert szinte minden játékstatisztikában a kijutott vagy pótselejtezős válogatottak sereghajtói között kullogunk; mert nincs európai élbajnokságban futballozó játékosunk; mert klubszinten is nullák vagyunk, és ahelyett, hogy mindent összevetve szégyellnénk magunkat, kitartóan kérjük a pofont a nagyoktól.

A fenti bekezdésben sok az igazság, csak épp a lényegről hazudik: elhiteti velünk, hogy a balsors megmagyarázható, miközben folyamatosan arról győzköd, hogy nem vagyunk jobb sorsra érdemesek. A lehangoló statisztikákkal, számokkal dobálózók éppen arról feledkeznek meg, hogy nem isteni kivételezettekként kerültünk körömnövésnyire a franciaországi Eb-től, hanem pontosan a rideg szabályoknak és számoknak, az eredményeknek köszönhetően, a pótselejtező sorsolásán pedig szintén a számok, a közelmúlt erre feljogosító – legalábbis négy riválisénál jobb – eredményei vezettek a kiemeltek közé.

Az viszont tény, hogy a leányálom véget ért. Nincs mese: itt már Gáspár Márió spanyol herceg sem segíthet a csatasorba kényszerített, önmaga utolsó, mindent eldöntő felszabadító harcát saját kezűleg megvívó királykisasszonyon. Bár a jelenetet még nem forgatták le, a hangulata már megkörnyékezett. Csak annyit árulok el: annyira hülye nem vagyok, hogy még a képzeletem is csúnya királykisasszonyról ábrándozzék.

Kapcsolódó írások a Krónika pénteki számában megjelent Sportfórum oldalról:

Somogyi Botond: Harminc év egy percben

Balogh Levente: A szerencse mostohafiai

Vásárhelyi-Nyemec Réka: Kesergés helyett...