Otthonra talált Berettyóújfaluban Gál István

– Magyarországra igazolása előtt román bajnokságot nyert a Székelyudvarhelyi Sportklubbal, amelynek 2003 és 2008 között oszlopos tagja volt. Miként emlékszik vissza pályafutása udvarhelyi éveire?

– Mindig jó érzéssel tölt el, ha Székelyudvarhelyről olvasok, vagy szülővárosomról beszélhetek, most is követem a hazai híreket. A Sportklubról is csak szép emlékeim vannak. 16 évesen kezdtem el futsalozni, és öt éven át Udvarhelyen játszottam. Az idő megszépíti a dolgokat, ha volt is pár apróbb kellemetlenség, az már a múlté. Nagyon sokat köszönhetek nevelőegyesületemnek.

– Hogyan került képbe a Berettyóújfalu?

– Az SK és az MVFC között már akkor is jó viszony volt, kölcsönös edzőtáborok és számos barátságos meccs jellemzi a két klub kapcsolatát. Akkoriban a berettyóújfalui csapatnak egy fiatal játékosra volt szüksége. A klub tulajdonosa, Mezei József sok meccsen látott játszani, megkereste az SK vezetőségét, és leigazolt a csapathoz. Minden új volt számomra, mondhatni gyerekként igazoltam egy másik országba. De nem volt gondom, nagyon könnyen sikerült beilleszkedni mind a csapatba, mind a magyarországi életbe. 2008 januárjában kerültem ide, és csak pozitív dolgokat tudok mondani, nagyon jól kijövök a társaimmal. Pár évig Szécsi Barnával együtt játszottunk, ő végül visszatért Udvarhelyre. Berettyóban is nagyon jó a közönség, szép számban szoktak kilátogatni a mérkőzésekre. Csendes kisváros, ennél többet nem is kívánhatnék, mert nem vagyok az a nagyvárosi ember. Az edzések utáni nyugalom, csend nagyon megfelel nekem és a családomnak.

– Belevágott az edzősködés­be is.

– Már negyedik éve, hogy gyerekeket edzek. Az U15-ös korosztállyal kezdtem, majd egy évvel később megkaptam az U13-at is, amelyekkel a megyei bajnokságban szerepeltünk. Egy évvel később jött az U17-es korosztály, amellyel most is foglalkozom. Velük már az országos bajnokságban játszunk, legutóbb harmadikok lettünk. Idén vezetjük a keleti régió tabelláját. Rövid távú terveim között szerepel az edzőképesítések megszerzése mind futsalban, mind nagypályán.

– Szakmai szempontból milyennek értékeli eddigi magyarországi szerepvállalását?

– Az MVFC-vel sikerült kétszer bajnokságot és Magyar Kupát nyernünk, továbbá egyszer megszereztük a Szuperkupát is. Amit csapatszinten el lehet itt érni, az mind sikerült. De az ember nyilván nem elégszik meg ennyivel, kicsit maximalista vagyok, mindig van számomra feljebb.

– Magyar válogatottként játszott Székelyföld ellen Udvarhelyen. Milyen érzés volt?

– Nagyon különleges érzés volt, ugyanakkor rendkívül felemelő. Óriási löketet adott a továbbiakban. Az azt megelőző évben még székely válogatottként szerepeltem a berettyóújfalui mérkőzésen, mert még nem voltak meg a magyarországi okirataim, egy évre rá pedig a székely–magyar páros meccsen – Udvarhelyen és Sepsiszentgyörgyön – már magyar válogatottként játszottam.

– Hogyan élte meg a Románia ellen kiharcolt kvalifikációt a tavalyi, szerbiai Európa-bajnokságra és a kontinensviadalt?

– Az egy olyan pillanat volt, ami talán csak egyszer adatik meg az életben. Óriási élmény volt, és nem is akárhogyan, az utolsó másodpercekben szerzett fejesgóllal jutottunk ki. Felemelő, örökre emlékezetes pillanat volt. Az Eb teljesen más világ, más színvonal, mint amit addig tapasztaltam. Nagy élmény, remek tapasztalatszerzési lehetőség volt számomra. Olyan játékosok ellen játszhattunk, akik a világ elitjébe tartoznak: Ricardinho, Miguelin vagy Eder Lima.

– A magyar bajnokságban mire számíthatunk idén az Újfalutól?

– A Győr eddig is kiemelkedett a bajnokság mezőnyéből, de most már több csapat is megerősödött, mint a Dunaújváros, a Haladás, az Aramis vagy a Veszprém. Jóval több ki-ki meccs van, de ez viszi előre a magyar teremlabdarúgást. Így van jövő, hiszen éveken keresztül a Győr volt elöl, és utána mi. Tavalyhoz képest átalakultunk, meghatározó játékosok mentek el a csapattól, akiket ügyes fiatalokkal pótoltunk. Télen edzőváltás történt, Turzó József a Szombathelyi Haladáshoz igazolt, helyét pedig az eddigi másodedző, Trencsényi János vette át. Bízom benne, hogy sikerül az első három között végeznünk. Nagyon nehéznek ígérkezik, de megvan a kellő erő és felkészültség a csapatban. Nyilván az első helyet borzasztóan nehéz megszerezni a bajnokságban, szinte lehetetlen küldetés, de megpróbáljuk kihozni magunkból a maximumot. Egyéni célom pedig, hogy mindig kicsivel jobb legyek, mint azelőtt, illetve minél biztosabb helyem legyen a csapatban.

– Jelenleg a válogatott zalaegerszegi összetartásán készül az azerbajdzsáni Eb-selejtezőre. Milyen Sito Rivera irányítása alatt dolgozni?

– Sito Rivera nagyon jó szakember, óriási tapasztalattal rendelkezik, sok nagy csatát megélt már. Kiválóan felépítette a válogatottat is. Nem vagyunk sokat együtt, hogy mindent be lehessen tanulni és gyakorolni, ezért Sito próbál a lehető legtöbbet belesűríteni az edzésekbe, nagyon pörgős, élvezhető tréningeket tart.

– Játékosként vagy akár a családdal tervez-e hazatérést?

– Nem szerepel a terveim között, hogy elhagyjam az MVFC-t. Rengeteget köszönhetek Mezei Józsefnek, a klub elnökének. Megbecsülnek itt. Nemrég kertes házat vásároltunk Berettyújfaluban, úgyhogy rövid távon a családdal sem tervezzük a hazaköltözést. Ennyi év után már otthon érezzük magunkat Magyarországon. Persze a jövőben bármi megtörténhet.

Ilyés Szabolcs, Budapest