Normalitásról álmodik

Mitől bizonyult sikeresnek a korábbi vezetés lecserélését célzó kísérlet?

Azt hiszem, az idő nekem dolgozott. A klubvezetők többsége megelégelte, hogy az elmúlt nyolc évben az ígéretek ellenére semmi sem történt, ugyanakkor a vesztes elnökválasztásnak mégiscsak volt valami haszna. Olyan módon sikerült módosítani az alapszabályt, hogy csak azoknak a kluboknak legyen szavazati joguk, amelyek legalább egy csapatot működtetnek valamelyik bajnokságban. A 48 bejegyzett klubból így 33 maradt „játékban”, s közülük sokat meg tudtam győzni arról, hogy ez így nem mehet tovább. Mondhatni saját fegyverével győztem le az ellenfelemet, hi-szen az előző vezetés éppen a szavazógépezet szélesítése érdekében szorgalmazta a látszatklubok megteremtését.

Milyen érveket sorakoztatott fel, mit ígért megválasztása esetére?

Az egyik legfőbb érvem annak a kilenc felcsíki klubnak a megteremtése és működtetése, amelynek keretében több mint 350 gyerek hokizik. Ugyanakkor nem ígértem, hanem vállaltam: négy műjégpálya felépítését, valamint a szabályok betartását. Az utóbbi talán nehezen értelmezhető, de tudni kell, hogy elmúlt években hihetetlen zűrzavar uralkodott a hazai hokiban. A klubok többsége Eduard Panã főtitkár szavát tekintette mérvadónak, ami sok esetben nem talált a szövetség alapszabályában rögzítettekkel. Meg kell teremteni a normalitás állapotát a hazai jégkorongozásban.

Hogyan alakult a szavazás?

Tizennyolc klub szavazott rám, de mivel titkos volt a voksolás, csak az előzetes ígéretek és magánszámításaim alapján feltételezem, hogy köztük volt a már említett kilenc felcsíki, négy csíkszeredai, két gyergyószentmiklósi, egy-egy kézdivásárhelyi és brassói, valamint két galaci. Tizennégyen Eduard Panára szavaztak, egy szavazat pedig érvénytelen volt. A brassói és két galaci voks nemcsak azért roppant értékes, mert nélkülük nem nyertem volna, hanem azért is, mivel az előzetes lobbizás során azzal ijesztgették a román klubokat, hogy elrabolom a román hokit, és Csíkszeredába költöztetem.

És nem költözteti?

Persze, hogy nem. Nekem ugyan jóval kényelmesebb lenne, de egy szövetségnek ott a helye, ahol a finanszírozásáról döntenek, azaz a kormány és a minisztériumok közelében, valamint ott, ahol a potenciális szponzorok, a multinacionális cégek székhelye van.

Eduard Panã a román hoki „örök főtitkárának” számít, most viszont ellenfele volt az elnökválasztásban? Marad a helyén, vagy teljesen új csapatot költöztet a szövetségbe?

Panã jelezte, hogy lojális tudna lenni hozzám, ám az új szövetségi apparátus összetételéről csak szerdán döntök. A szakmai munkát mindenesetre szövetségi edzői minőségben Basa Jánosra kívánom bízni, várom a csíkszeredai szakember válaszát.

Eddigi klubjának, a Csíkszeredai HC-nak milyen sorsot szán az elkövetkezőkben?

Az alapszabály értelmében felfüggesztem a klubelnöki tisztségemet, megbízható emberek gondjaira bízom a HC-t, amíg a szövetség elnöke leszek.

Prioritásai között szerepel-e a közös magyar–román jégkorongbajnokság elindítása?

Ha erre tömeges igényt tapasztalok, természetesen képviselni fogom az ügyet. De ha egy pillanatra lehunyom a szemem, egyelőre csak négy új pályáról, korrekt bíráskodásról és tiszta bajnokságról álmodom.