London 2012: visszatért a harcos csapat

Mocsai Lajosnak és csapatának nemcsak Európa legjobbjaival kellett megküzdenie az olimpia férfi kézilabda tornáján, de a rendezők szeszélyeivel is. A mezőny egyetlen válogatottjaként ugyanis már másodjára is úgy kellett a reggeli első időpontban játszaniuk, hogy az előző játéknapon az utolsó, késő esti meccsen szerepeltek. A csoportkör záró fordulója előtt azért volt különösen kellemetlen a csupán másfél napos szünet, mert a magyarokra tegnap az Európa-bajnoki ezüstérmes Szerbia elleni élet-halál mérkőzés várt.

A fáradtság az első félidőben a kihagyott ziccerek, a rossz meglátások és a hibás passzok nagy számában mutatkozott meg, így hiába vezetett a csapat előbb 2-0-ra, majd 3-1-re is, a szerbek átvették a vezetést, a magyar csapat pedig a három emberelőnnyel sem tudott egyenlíteni. Mocsai Lajos azonban nemcsak a gólképtelenség és a durva szerb játék miatt gesztikulált hevesen a pálya szélén, de a norvég bírópáros döntései ellen is. Fazekas egy hetes hárításával próbált válaszolni a defavorizálásra, de az Abrahamsen, Kristiansen duó sem hagyta magát – simán továbbengedték Nikcsevics belépését, amivel 8-6-ra vezettek a szerbek.

A második játékrészt egy percnyi emberelőnyben, de továbbra is kétgólos hátrányban (9-11) kezdték a magyarok. A védekezés fokozatos javulása mellett a támadójáték is pontosabbá vált: kilencgólos Mocsai Tamás és a hét találatig jutott Császár Gábor szinte a hátán vitte a csapatot, míg a kapuban Fazekas védett néhány ziccert, így a szövetségi kapitány fiának két gyors találatával a magyar csapat negyed órával a vége előtt ismét vezetett (18-17). A szerb tréner kapuscserével próbálta menteni a helyzetet, de a magyar lövők a korábban Szegeden játszó Marajanctól sem ijedtek meg, míg a másik oldalon Fazekas akrobatikus hárításokkal hozta a frászt a szerbekre. Tíz perccel a vége előtt háromgólosra nőtt a különbség (21-18) az eksztázisban játszó, egymást hajtó magyarok javára, akik a hajrában mindig tudtak válaszolni az ellenfél találataira, és az sem torpantotta meg őket, hogy az utolsó két percet már öt emberrel játszották le: 25-23-nál Nikcsevics a kapufát találta el, a fordulásnál pedig Császár zseniális labdájából Nagy László adta meg a kegyelemdöfést. Fazekas utolsó bravúrjánál nemcsak a magyar tábor, de brit rendezők is felhőtlenül örültek – utóbbiak azért, hogy Rézdoboz a rémisztő hangorkán után is egyben maradt.

„Visszatért a harcos csapat” – zárta rövidre a szakmai értékelést egy ökölszorítás kíséretében Ilyés Ferenc, míg Mocsai Lajos félszavakkal elárulta: a csapat a horvátok és a spanyolok ellen is inkább a mostani, sorsdöntő meccsre tartalékolt.

„Amikor neki vágtunk ennek a csoportnak, az volt a cél, hogy a továbbjutást az Eb-ezüstérmes és az Ázsia-bajnok ellen vívjuk ki, ami mutatja ennek a hatosnak az erősségét, és azt is, hogy mekkora bravúrt hajtottunk végre. Jól sikerült az a tudatos, vagy tudatalatti differenciálás, amely révén a mai mérkőzésre összpontosítottuk az energiáinkat. A magyar válogatott megmutatta, hogy újra a világ közvetlen élvonalához tartozik, és bízom benne, hogy ezzel a sikerrel átszakadt egy gát, amit a másfél hete tartó feszültség halmozott fel a fiúkban ” – mondta a kapitány, aki kitért fia teljesítményére is. „Nehéz erről beszélni: óriási élmény, ha az ember egy világversenyen együtt küzdhet a fiával, de a mai meccsen elsősorban a csapat, és ebben Mocsai Tamás, mint játékos nyújtott kiemelkedőt. Úgy tűnik, kezdik megtanulni, miként játszanak egymás mellett Nagy Lacival, ami nagyon fontos a válogatott számára” – tette hozzá a tréner, aki a csapatát immár az Izland ellen negyeddöntőre készítheti fel. „Az izlandi válogatottban a világ legjobb klubcsapataiban szereplő játékosok vannak, ők a legutóbbi olimpia ezüstérmesei, azóta csak erősödtek. A legutóbbi világversenyeken nem ment jól ellenük, de nekifeszülünk, nem adjuk fel, az biztos – zárta Mocsai Lajos.

Kiss Csaba, London