Kurkó János: a csíki hoki győzelme

Elnöki tevékenységének egyik célkitűzése az volt, hogy visszaadja Csíkszeredának a tényleges hokifővárosi rangot. Két csíkszeredai együttessel a bajnoki döntőben kipipálható ez a feladat?

  Talán fogalmazhatunk így, de én korábban is azt vallottam, hogy elég, ha a csíki hokit nem gáncsolják el, mert korrekt körülmények között már korábban is képes lett volna kiharcolni ezt a vezető szerepet. A két szeredai csapat döntőbe kerülése a csíki hoki sikere, a szakemberek, az utánpótlás-nevelés sikere, annak a revánsvágynak a sikere, ami a csíkszeredai jégkorongban élőket évtizedek óta fűti.

Mekkora szerepet tulajdonít ebben a sikerben annak, hogy a két döntős együttes a magyar bajnokságban és kupában is edződhetett?

  Bizonyos mértékig tagadhatatlan ez a szerep, de úgy vélem, inkább a HC-nak segített tapasztalatszerzésben, tekintve, hogy fiatalabb játékosok alkotják, mint a Sportklubot, ezért könnyebben regenerálódtak a pluszmérkőzések után.
Hogyan kezelik ezt a fordulatot a román jégkorong nem erdélyi szereplői?

Néhány pitiáner irigykedőt leszámítva egészen normálisan. A Steaua szakosztályvezetője előbb telefonüzenetben, majd szóban is gratulált, és elismerte, hogy ez a bajnokság törvényszerűen alakult így.
Úgy tűnik azonban, hogy a csíki hokiszurkolók sincsenek felkészülve a remélt, de újszerű fordulatra. Milyen hangulatra számít a lelátókon?

  Korábban valóban lehetett ijesztő jeleket észlelni, de azt is, hogy az utóbbi időben történtek lépések a helyzet normalizálása érdekében. Meggyőződésem, hogy a bajnoki döntőben a szurkolói megnyilvánulások nem fogják túllépni a nagy tétre menő meccseken szokásos kereteket.

Kit tart esélyesebbnek a bajnoki címre?

  A két csapat szerintem egyenlő esélyekkel indul, a Sportklub mellett a rutin, a HC mellett a lendület, a bizonyításvágy szól. Azt azonban Csíkszeredában mindenkinek tudomásul kell vennie, hogy felnőtt a korábban lekezelt „kisöcsi”, s nem fog udvariasságból félreállni a „báty” elől.