Kemény kvalifikáción van túl Kristó Katalin

– Mit gondol, melyek azok a tulajdonságai, amelyek leginkább segítették abban, hogy olimpikon-sportolóvá váljon?
– Már gyerekként olimpiai szintű sportoló szerettem volna lenni. Először hosszú pályás gyorskorcsolyával kezdtem, de egyből átálltam, ahogy kipróbáltam a rövid pályás versenyzést. Önbizalmat adott, hogy már az első versenyeimen sikereket értem el. Igaz, nem éltem soha igazi sportoló életet, amit az ismerősök tudnak is rólam. Azonban ha komoly felkészülésről van szó, félreteszek mindent, ami elvonja a figyelmem. Könnyen alkalmazkodom körülményekhez, és beleélem magam abba, amit el akarok érni. Szerintem ez segített hozzá a sikereimhez is. De kemény nevelést kaptam a szüleim és az edzőm, Tóth Miklós részéről is – úgy érzem, nekik sokat köszönhetek.

Amúgy egyszerű, kedves, sajnos néha túlságosan is nyílt személyiségnek tartom magam, ami néha a javamra válik, néha pedig ellenem fordul. Barátságos vagyok és céltudatos. Legalábbis ezek a jó tulajdonságok… De persze nekem is, mint mindenki másnak, vannak rossz tulajdonságaim is. Türelmetlen típus vagyok - ezt már nagyon sokszor próbáltam korrigálni, néha sikerül, néha sajnos nem.

– Van olyan ember az életében, akire felnéz? Amolyan példakép?
– Vannak emberek, akikre felnéztem, de ahogy az idő telik, egyre kevesebben maradnak. Sőt most már azt mondhatnám, nincs is ilyen személy. Inkább tisztelek sokakat, azért, ahogyan cselekszenek. Mindenki csak egy ember, tele jó és rossz tulajdonságokkal, és ha kiegyensúlyozott vagy, és mindent megteszel, hogy elérd kitűzött céljaidat, inkább te leszel példaképe másoknak.

– A rövid pályás gyorskorcsolya viszonylag fiatal olimpiai sportág, hiszen 1992 óta szerepel az ötkarikás játékok programján. Milyennek látja a sportág helyzetét Romániában?
– Szomorúnak mondható a helyzet, mivel sajnos a román szakszövetség keretén belül egyesek csak ahhoz értenek, hogy elűzzék a sportolókat, kiábrándítsák őket, megöljék az álmaikat. Persze ezek olyan emberek, akiknek fogalmuk sincs a sportról. Amíg nem változtatnak a körülményeken, nem látok esélyt arra, hogy számottevő sikereket érjenek el romániai versenyzők.

– A short-trackben nem csak a gyorsaság, de a taktikázás is igen fontos. Mire kell leginkább odafigyelni egy futamban?
– Mint bármely másik sportban, nem csak egy dologra kell odafigyelnünk. Minél egyszerűbbnek tűnik a sportág, annál nehezebb. A rövid pályás gyorskorcsolyában minél több jégedzés van, annál jobb, és minél több versenyen veszel részt, annál több tapasztalatot szerzel. Fontos persze a taktika is, azt már a tapasztalathoz sorolnám. Néha persze jól jön egy kis szerencse is, hiszen gyakran futam közben kell a gondolattal egy időben már cselekedni is.

– Legutóbb Torinóban a 18. helyen végzett 1500 méteren. Melyek az elvárások Vancouverben?
– Az a helyezés sem jelent túl sokat, mert igazából az csak egy jó középmezőny, amit már megszoktam. Sajnos jelen pillanatban nem lehetnek elvárásaim, mivel nagyon sokáig egészségügyi problémáim voltak. A kvalifikációs versenyen is nagyon nagy nehézségek árán vettem részt. Sokszor voltam olyan állapotban, hogy az ágyból sem tudtam felkelni.