KEK-győztes a Fradi

A csata kezdetén a kapusok remekeltek, a Ferencváros egy kipattanó után szerzett vezetést, míg a spanyolok még büntetőből sem tudtak betalálni. Tökéletesen működött Elek Gábor vezetőedző taktikája, miszerint a falból rendre kiléptek a vendégjátékosok az átlövőkre, s ez az agresszív védekezés olyannyira nem ízlett a vendéglátóknak, hogy 5 és fél perc elteltével dobtak először gólt.

Mindkét gárda idegesen játszott, labdaeladások, lépéshibák, belemenések jellemezték a találkozót. A spanyolok hamarabb nyugodtak meg egy emberelőnynek, illetve Linda Pradel kapus hatalmas bravúrjainak köszönhetően, így a 20. percben a Mar Alicante 7-6-ra vezetett. Ekkor Elek Gábor megunta, hogy tanítványai a legnagyobb ziccereket is a kapusba dobják, ezért játékosai megnyugtatására időt kért. A hazaiak ezt követően ismét megpróbálkoztak a követő emberfogással az amúgy nem túl jól, s legfőképpen nem eredményesen játszó Zácsikkal szemben. Ez nem okozott zavart, azonban Pradel továbbra is mindent hárított, amit csak lehetett, igaz Pastrovics Mónika is nagyszerűen védett a másik oldalon.

A játékrész hajrájában aztán fordult a kocka, és a Fradinak sikerült minimális előnybe kerülnie a szünetig. A második félidőt Zácsik első, hetesből elért gólja vezette fel. A magyarok védekezése kissé fellazult, de a spanyolok kettős emberfogása – már Szucsánszki is külön őrzőt kapott – nem jött be, ugyanis Tomori sorra dobta a gólokat átlövésből vagy betörésből. A spanyolok hamar letettek Szucsánszki követéséről, ettől ugyan a védekezésük feljavult, de Pastrovics továbbra is bombaformában védett, ráadásul Kovacsicz három egymást követő góljával ötgólosra hízott a magyar előny, amikor már csak 14 perc volt hátra a meccsből (15-20). A hajrára érezhetően megtört az Alicante, a Ferencváros pedig nyugodt játékkal kizárólag az eredmény tartására törekedett, sőt az extázisban tomboló ferencvárosi szurkolók kiszolgálására is maradt ereje, ugyanis Tomori kínai figurából is betalált, Szarka pedig az 57. percben emberhátrányban volt eredményes. Ekkor, 20-23-nál először zendült fel a „Kupagyőztes, kupagyőztes!” rigmus a lelátóról.

A spanyolok végül az utolsó percben kiegyenlítettek, de az igazi örömünnep a ferencvárosi kispadnál kezdődött. A lefújás pillanatában több vendégdrukker pályára rohant, azonban rövid ünneplés után visszatértek a helyükre, így a lányok a pályán, a szurkolók pedig a lelátón folytatták a fiesztát, majd következett a legörömtelibb pillanat: az érmek kiosztása és a kupaátadás.

„Az első félidőben mindkét csapat nagyon ideges volt, és a kapusteljesítmények voltak kiemelkedőek – értékelt Elek Gábor, az FTC vezetőedzője. – A második játékrészben kockáztatnia kellett a riválisnak, s a kettős emberfogásból sokkal jobban jöttünk ki, ekkor dőlt el a párharc sorsa. Nagyon szimpatikus csapatot ismertünk meg az Alicantéban, reméljük, a későbbiekben is találkozunk velük, mert nagyon jól éreztük magunkat itt.”

A zöld-fehér klub története harmadik európai kupadiadalát aratta, a KEK-et pedig 1978 után másodszor hódította el. A magyar női kézilabdasportnak ez volt a 11. európai kupasikere, az FTC pedig története hetedik döntőjében harmadik diadalát könyvelhette el. Az együttes 1978-ban KEK-et, 2006-ban EHF-kupát nyert – ez volt eddig az utolsó magyar európai kupasiker –, míg 1971-ben a BEK-ben, 1979-ben és 1994-ben a KEK-ben, 2002-ben pedig a BL-ben lett második. A nőknél a BL-ben és elődjében, a BEK-ben eddig egy-egy alkalommal bizonyult legjobbnak magyar együttes, az EHF-kupát ötször, míg a KEK-et négyszer nyerte magyar klub.