JEGYZET: Száguldó aggmenhely

Talán ez az eshetőség is fölmerült Herbert Fandel játékvezetőben, amikor a heves Liverpool-rohamokat hozó végjátékban, 2-1-es Milan-vezetésnél nem engedte végigjátszani az előzetesen bejelentett három perc hosszabbítást.

Persze azért nemcsak ezen múlott. Ez a Milan és ez a Liverpool már nem a 2005-ös Milan és Liverpool volt, még ha közel 75 százalékban mindkét együttest ugyanazok a játékosok alkották is, mint két évvel ezelőtt. Akkor a Milan játékosai 45 perc erejéig kollektív amnéziába estek, és elfelejtették, hogy ők tulajdonképpen egy olasz csapat tagjai, ezért a kezdő sípszó után lerohanták a Poolt, és mire magukhoz tértek, már 3-0-ra vezettek. Ezen aztán annyira meglepődtek, hogy a második játékrészben már jóformán csak asszisztáltak ahhoz, hogy az angolok kiegyenlítenek. Most viszont látszott: a meccs előtt Ancelotti mester hosszasan, talán agykontroll-gyakorlat keretében sulykolta Inzaghiék fejébe, hogy „Gyerekek, mi a Milan vagyunk, Észak-Itáliából, tehát okosan, taktikusan kell játszani, lehetőleg egy-két gólos előnyre szert tenni, és azt vérebként őrizni” (itt hatásos koreográfiai elemként valószínűleg megmutatta Gattuso fényképét). A 38-39 éves játékosokat is felvonultató száguldó aggmenhely pedig ennek nyomán kitűnően játszotta saját játékát: miután Inzaghi a szó szoros értelmében bevállalta az első gólt, a Pool már nem is igen jutott szóhoz. Igaz, jórészt azt megelőzően sem. Kaká piruettes cselére ugyan Xabi Alonso még válaszolni tudott egy hasonló driblivel, amellyel a brazil klasszishoz hasonlóan úgy meghülyítette az ellenfél védőit, hogy hárman négyfelé szaladtak, de ennél sokkal többre nem telt. A kezdeti, energikus játék hamar befulladt, és Rafa Benitez tanítványai már csak arra voltak jók, hogy második alabárdosként asszisztáljanak a Milan hetedik BL-címéhez. (Persze ehhez az is kellett, hogy Benitez is arra játsszon, hogy 1-1 legyen a BL-döntőben lezajlott Milan–Pool párviadalok aránya, ezért közel nyolcvan percig a kispadon pihentesse Crouchot, a csapat másik gólvágóját, Bellamyt pedig szóhoz se engedje jutni.) De hát lássuk be, ez így volt szép: a mindkét milánói gólt jegyző veterán Pippo Inzaghi euforikus őrjöngésének látványa minden pénzt megért.

Remélhetőleg azért hamarosan, két-három éven belül következik a mindent eldöntő harmadik menet is.