Inog a kispad

Alighanem világcsúcsot állított fel Vízer Máriusz László, az FC Sopron tulajdonosa, aki négy edzőt is „elfogyasztott” az elmúlt két hét során. Selymes Tibornak, Nagy Tamásnak és László Csabának ráadásul nem a gyenge eredmények miatt kellett távoznia a cselgáncs után a futballban is nagy terveket szövögető erdélyi üzletember együttesétől, hiszen – holt szezon lévén – tétmeccsen egyikük sem ült a soproni kispadon. Illetve Selymes az őszi idényben igen, de ha Vízer elégedetlen volt a munkájával, akkor miért vele húzott le egy egész hónapot a téli felkészülésből a csapat?
Kívülről szemlélve, Vízer kapkodása járatlanságot tükröz a futballbiznisz területén, bár Nagyváradon és Nagyszalontán már eltöltött öt évet ebben a közegben. Stratégiája érthető, hiszen a jóval sikeresebb román futball utánpótlására támaszkodva próbál kitörni az NB I középmezőnyének szürkeségéből, egy gazdaságilag jóval egészségesebb közegben, de taktikai hibái nyilvánvalóak. Mindenáron nyelvismerettel rendelkező trénert akart hat román légióst foglalkoztató csapata élére, de nem vette figyelembe a klub múltját. Másképp aligha hívta volna Sopronba azt a László Csabát, akit egy egész város gyűlöl a legutóbbi Magyar Kupa-döntő óta. Most már román nyelvtudás helyett az olasz is megteszi, Dario Bonettit is biztosan megértik a váradi és szalontai focisták.
Vízer akciói azonban csak a jéghegy csúcsát képezik. Az NB I-ben és a román élvonalban a 2005–2006-os idényben már egyaránt 13 edzőváltás akadt, s 26 távozó tréner közül egyedül Oleg Protaszov távozott önként a Steauától. A többieket a nagyravágyó, türelmetlen, azonnali sikereket követelő tulajdonosok menesztették. Soha nem volt olyan ingatag a kispad a labdarúgás történetében, mint manapság, főként a futball üzleti oldalával még csak most ismerkedő országokban. Még a Pro-licenc korszakában is sok az eszkimó, és kevés a fóka, azaz mindig találni állás nélküli, azonnal beugró trénert. A kirúgott szakemberek pedig csak abban reménykednek, hogy hamarosan egy kolléga is repül valahonnan, s annak a klubtulajdonosnak éppen ők jutnak majd eszébe.
Akkor pedig kezdődik elölről a „pénz beszél, kutya ugat” mottójú történet...