Hokiaranyat nyernének a házigazda oroszok

A kanadaiak és az oroszok is erősen fogadkoznak: előbbiek azért, mert 1998 óta, amióta az észak-amerikai profi jégkorongliga (NHL) szupersztárjai is játszhatnak olimpián, Észak-Amerikán kívül nem állhattak dobogóra, ugyanakkor 2002-ben Salt Lake Cityben és 2010-ben Vancouverben aranyérmesek lettek, a döntőben mindkétszer az amerikaiakat legyőzve. A házigazda oroszok viszont a négy „NHL-es olimpián” csak két érmet tudnak felmutatni: 1998-ban egy ezüstöt, 2002-ben pedig egy bronzot, az utolsó két olimpián lemaradtak a dobogóról.

A juharleveles gárda hadrendbe állítja a négy évvel ezelőtt aranygólt szerző Sidney Crosbyt, de tulajdonképpen nincs „lyukas poszt\" a keretben. Az oroszoknál nemcsak az NHL-esek, hanem otthon játszók (KHL) is pályára lépnek, az ő előnyük, hogy ugyanolyan méretű jégen – az európai pályák 6 méterrel szélesebbek az NHL-es szabványnál, és a harmadok méretarányai is mások – szerepelnek idény közben is, mint az olimpián.

Az oroszok az NHL-es góllövőlistát vezető Alekszandr Ovecskint, valamint Jevgenyij Malkint, illetve az előző idényben az NHL-t a KHL-es Szentpétervár kedvéért elhagyó Ilja Kovalcsukot és Pavel Dacjukot állítják csatasorba.

Az amerikaiak is remek csapatot alkotnak, és náluk is hemzsegnek a sztárok, például a kétszeres Stanley Kupa-győztes Patrick Kane, vagy a kapus Jonathan Quick, ám legtöbbjüknek semmilyen tapasztalata nincs európai jégen, európai tornán.

A svédek és a csehek már nyertek „NHL-es olimpiát\": előbbiek 2006-ban Torinóban, utóbbiak 1998-ban Naganóban. A skandinávoknál hiányozni fog a sérült Henrik Sedin és Johan Franzen. A finneknél pályára lép hatodik olimpiáján is Teemu Selänne, aki nyáron lesz 44 éves, így ő a legidősebb a tornán, megelőzve két cseh veteránt, a 42 éves Petr Nedvedet és Jaromir Jagrt. Érdekesség, hogy a finnek az utóbbi négy olimpián háromszor érmesek voltak, és ezzel ők vezetik ezt a rangsort (2006: 2., 1998, 2010: 3. hely).

Az ötkarikás örökranglistán ugyanakkor Kanada áll az élen (8 arany, 4 ezüst, 2 bronzérem), a szovjeteknek 7 aranyuk volt, a jogutód FÁK-nak 1, így elvileg a következő jogutód oroszoknak a „hozomány\" alapján 8 aranyuk van, 2 ezüst és 2 bronz mellett. Az Egyesült Államok és Svédország 2-2 arannyal büszkélkedhet, s a cseheknek és a briteknek van még ötkarikás elsőségük férfi jégkorongban.

A tornán 12 csapat szerepel három négyes csoportban, világranglistás helyezések alapján elosztva. A csoportelsők és a legjobb csoportmásodik automatikusan negyeddöntőbe jut, míg a további négy helyért selejtezőmérkőzést rendeznek. A csoportban elért eredmények alapján elkészített sorrend szerint az 5. a 12.-kel, a 6. a 11.-kel, a 7. a 10.-kel, a 8. pedig a 9.-kel találkozik a negyeddöntőbe jutásért.

Az NHL-es vezetők – döntő részben sztárjaikat féltve – sokáig húzódoztak attól, hogy elengedjék legjobbjaikat. Az orosz kulcsjátékosok, például Ovecskin ugyanakkor még a tárgyalások előtt jelezte: ha őt nem engedi el a Washington Capitals, akkor felbontja a szerződését és hazaigazol.

Ausztria és Szlovénia révén két olyan csapat is kiharcolta a szereplést, amely áprilisban a magyarok ellen játszik majd a közvetlen élvonal alatti divízió I/A világbajnokságon Dél-Koreában. Az osztrákoknak Thomas Vanek, a szlovénoknak a 2012-ben Stanley Kupa-győztes Anze Kopitar a legnagyobb sztárjuk.

A csoport beosztások:

A csoport: Oroszország, Szlovénia, Szlovákia, Egyesült Államok

B csoport: Ausztria, Kanada, Finnország, Norvégia

C csoport: Csehország, Lettország, Svájc, Svédország