Gyászol a hokivilág: elhunyt Czáka Zoltán

A Duda becenéven ismert sportember 1932. december 2-án született Csíkszeredában. Kiváló sporttehetség volt, több sportágat is űzött, kézilabdázott, kosárlabdázott, atletizált, birkózott, bokszolt, egy idényben pedig még a Steaua leigazolt labdarúgója is volt, nagy sikereit mégis a jégkorong hozta meg.

Alig 17 évesen tagja volt az első csíkszeredai bajnokcsapatnak, az 1949-ben aranyérmet szerzett IPEIL-nek, majd az 1950-ben a kupát elhódító együttesnek. Az érettségi után Kolozsvárra felvételizett, be is jutott a Bolyai Egyetem matematika–fizika szakára, ahol azonban csak egy hónapig diákoskodott, mert átment az akkor alakuló bukaresti katonacsapathoz, a CCA-hoz, a mostani Steaua elődjéhez, melynek színeiben számos bajnoki címet nyert.

„Együtt kerültünk be a válogatottba, és végig jó barátok maradtunk” – emlékezik vissza Takács István, a csapattárs, akivel 1949-ben bajnoki címet nyertek Csíkszeredának. Czáka felnőtt válogatottságának első fontos állomása az 1951-ben Brassópojánán megrendezett főiskolás világbajnokság volt, majd évtizedeken keresztül meghatározó játékosa lett a romániai válogatottnak, mellyel két olimpiára jutott ki: 1964-ben Innsbruckban, 1968-ban Grenoble-ben vett részt ötkarikás játékokon.

Közben elvégezte a testnevelési főiskolát, edző lett, a Steaua és a válogatott is – többek között – neki köszönheti, hogy nemzetközileg jó eredményeket ért el az 1970-es és 1980-as években. Gazdag sportolói pályafutását sportmesteri, majd érdemes sportmesteri címmel jutalmazták, később érdemes edzői címmel tüntették ki.

Csíkszereda csapatát kétszer készítette fel, az 1980-as évek közepén, illetve az 1990-es évek végén, de – sajnos – mindkét alkalommal csak rövid ideig lehetett a Sportklub kispadján. A rendszerváltás után egy ideig Csíkszeredában, a szülői házban lakott, majd miután ezt eladták, Tusnádfürdőre költözött, ahol magányosan élt, távol maradt a romániai hokivilág zajos csatározásaitól.

Példamutató viselkedésével, kitartásával mindenütt elismerést vívott ki magának. Mindig szeretettel emlékezett vissza gyermekkori éveire, a hittanórákra, a ministrálásokra, a cserkészfoglalkozásokra és a gimnáziumi évekre, ahol kiváló tudással és értékekkel tarisznyálták fel egész életre. Szerette a művészetet, a zenét, érdekelte a sportvilág minden történése, előrehaladott, betegséggel küszködő korában is sokat sétált, otthon pedig rendszeresen hallgatta a Marosvásárhelyi és a Kossuth Rádiót. Számos barátja, ismerőse, rajongója és csapattársa is gyászolja. Czáka Zoltánt pénteken temetik el Csíkszeredában.

Dobos László