Gondok az utánpótlás-nevelésben

A gyerekekkel és ifikkel foglalkozó kolozsvári labdarúgóedzők beszélgetésén – amelyet A romániai utánpótlás nevelése és problémái címmel hirdettek meg – Fikker Ferenc, az Ardealul-labdarúgóiskola oktatója, Tatár Tamás, a Liviu Antal-focisuli edzője, Mezey János, a Kolozsvári CFR ifjúsági csapatának trénere és Könczei Soma, a Dribli Erdélyi Gyerekfociklub alapítója osztotta meg gondolatait, a moderátor Boros Miklós kolozsvári sportújságíró volt.

A beszélgetés kezdetén valamennyi szakember egyetértett abban, hogy a gyerekek számára a foci szeretete a legfontosabb, illetve az, hogy minél többen sportoljanak, hiszen annál nagyobb a merítési lehetőség a versenysport számára. Osztoztak azon a véleményen is, hogy az utánpótláscsapatokkal szemben támasztott túlzott elvárások, az eredménykényszer a képzés rovására megy.

Mezey János kifejtette: Romániában teljesen más a gyerekek versenyeztetése, mint Nyugaton. Jelenleg ugyanis csak 10 éves kortól, 7 plusz 1-es felállásban, 60-szor 40 méteres pályán rendeznek nekik hivatalos bajnokságot. Könczei Soma ugyanakkor hozzáfűzte: a gyerekek számára minden mérkőzés egyforma, így versenyeztetésnek a barátságos meccsek és kisebb a labdarúgótornák is megfelelnek.

Fikker Ferenc ugyanakkor arról értekezett, hogy Romániában jelen pillanatban nem lehet futballkultúráról beszélni, ugyanis nincs egységes képzési rendszer, mint például Hollandiában. Szemléltetésként hozzáfűzte: a tulipánok hazájában legalább 12-13 edző azzal foglalkozik, hogy valamennyi utánpótlásedzővel beszélnek, a gyerekeket pedig egy közös táborba viszik, ahol azonos képzést kapnak.

Mezey János szerint egy akadémia alapítása és működtetése mintegy 15-20 millió euróba kerülne, és csak akkor érdemes belevágni, ha legalább 4-5 évre elegendő pénz, és legalább hét futballpálya áll rendelkezésre.

A trénerek ugyanakkor elmondták: a tehetséges gyerekek toborzása is gondot jelent számukra, hiszen ha például a szülők más városban laknak, nagyon nehéz megoldani a gyerek utaztatását, a bentlakás megoldásáról nem is beszélve.

A Krónika kérdésére Fikker Ferenc elmondta: természetesen a gyerekek különböző családi háttere is gondot okoz, hiszen konfliktusforrás a kicsik között. Ugyanakkor Könczei Soma szerint, ha már egész kicsi koruktól fogva ismerik egymást a gyerekek, akkor tudják ezt kezelni.

Mezey János hozzátette, a jelentkezéskor egyik társadalmi osztály képviselői sincsenek többségben, de később már inkább a tehetősebb szülők gyerekei maradnak meg a csapatban, hiszen az utaztatások költségeit többnyire ők tudják vállalni. Azonban arra is volt példa, hogy az egyik nagyon tehetséges szamosújvári gyereknek „kijárta” a klubnál, hogy fizessék az ingázását.

A Történelem a pályán című, a magyar–román válogatott futballmérkőzések történetét bemutató tárlat pénteken 17 óráig tekinthető meg Kolozsváron a sétatéri Kaszinó épületében, ahová a többnyelvűséget népszerűsítő Igen, tessék! mozgalom és a szociológusokat tömörítő Max Weber Szakkollégium szervezésében jutott el a Balassi Intézet – Bukaresti Magyar Intézet kiállítása.

A tárlatot kísérő előadások zárónapján 17 órától Balázs Előd szociológus, a BBTE magiszteri hallgatója az európai átigazolásokról, majd Szilágyi Andrea Réka szociológus a kolozsvári szurkolói mintákról értekezik. Az ezt követő, utolsó előadás címe Fociológia, avagy futball és társadalom: a témát Péter László szociológus, a BBTE szociológia és szociálismunkás-képző karának oktatója, illetve Gábora Attila szociológus, a BBTE magiszteri hallgatója járja körül. A beszélgetést Csata Zsombor szociológus, egyetemi oktató moderálja.