Foci sisakban

Sisakot föl! Gyerünk élénkebben, sorakozó kettesével! – mivel a helyszín Budapest, akár azt is hihetnénk, hogy újabb demonstrációra készülő rohamrendőrök utolsó eligazításába csöppentünk bele. Ám a vezényszavakat a mindenható edző üvöltözi teli torokból, mesterségesen kitömött vállú, sportszárral és stopliscipővel ellátott hústornyoknak a Margitszigeti Atlétikai Centrumban – kezdődik a Magyar Amerikai Futball Liga második elődöntője a Budapest Titans és a Budapest Wolves között.

A több mint ezer fizető néző kettős rangadónak lehetett tanúja: az első elődöntőn a Budapest Cowboys 48:30-ra győzte le a Győri Sharks együttesét, így már biztossá vált a fővárosi finálé. Ám az amerikai futball vidéken is elterjedt: a most záruló bajnokság első osztályának nyolc csapata között volt debreceni, győri, nagykanizsai és szolnoki is, míg a második vonal tíz együttese közül csak egy nem vidéki.

Showtime

Az amerikai foci amúgy csak nevében hasonlít európai társára, illetve abban, hogy 11 fős csapatok játsszák. Ám a legnagyobb különbség úgy tűnik, nem a játékosok testi épségére fölöttébb ügyelő felszerelésben, a sokkal durvább támadásban és védekezésben, a H alakú kapuban, vagy éppen a labda formájában rejlik, hanem egy eddig futballpályán nem tapasztalt aspektusban – a Margitszigeten mind a négy szurkolótábor lelkesen megtapsolta a bírókat.

A játék körítése igazi amerikai show: a hangosbemondó végig magyarázza az eseményeket, a mérkőzés alatt is bömbölő zene pedig csak akkor halkul el, amikor a főbíró mindenki hallatára indokol meg egy-egy döntést. A csapatok is látványosan vonulnak be: miután az utolsó akadékoskodó mezt is sikerült ráerőltetni a műanyag „vállakra”, a Titánok zászlójuk alatt masíroztak be, a Farkasok pedig pomponlányok sorfala között futottak ki a gyepre.

Nagypályás játék

Ha élőben követjük az eseményeket, a szabályokba is bele lehet rázódni. A téglalap alakú, keresztben és hosszában is csíkozott pályán a játékosok személyesen próbálják bevinni a tojáslabdát az ellenfél célterületére. Ha ez öszszejön, akkor az nem gól, hanem touchdown, és hat pontot ér, illetve jár érte egy jutalomrúgás is – ha a H kapu két felső szára közé sikerül becélozni a játékszert, akkor újabb ponttal gazdagodik a csapat. A keresztben lévő csíkok között a távolság 5 yard, vagyis kb. 4,5 méter, így könnyen követhetők a távolságok. Ez azért fontos, mert a támadó csapat tízyardonként törhet előre, egy-egy ilyen szakasz megtételére pedig 4 lehetősége van, miközben az ellenfél minden úton-módon megpróbálja megakadályozni ebben. A játékszert ilyenkor csak passzolni vagy vinni lehet, a rúgás tilos. Ha megállítják a támadást, akkor a következő akció onnan folytatódik, ameddig eljutott a támadócsapat. Ha sikerül legtöbb négy kísérletből tíz yardon túl passzírozni a labdát a védők gyűrűjében, akkor újabb tízyardos szakasz következik, ha nem, az ellenfél próbálkozhat ugyanezzel. Az akciók között félperces megbeszélésekre van lehetőség, egy-egy játékos ilyenkor kifut „hírekért” a kispadnál a taktikai tábla mellett kísérletezgető edzőhöz. Mivel nemcsak ott ahol a játékszer van, de a pálya egész területén folynak a párharcok, a szabálytalanságok nyomon követéséhez 5-7 bíróra van szükség.

Fociláz másképp

A július 12-i fináléban a második elődöntőt 55:8-ra hozó Wolves lesz a Cowboys ellenfele, és erre a mérkőzésre is telt házra számítanak a Margitszigeten. A sportág amúgy második fénykorát éli Magyarországon. A kilencvenes évek elején néhány, rögbisekből és amerikai katonákból verbuválódott csapat játszott bemutató mérkőzéseket (olykor nyolcezer néző előtt), de az évtized végére elhalt a mozgalom. Aztán 2004-ben, amikor az egyik sportcsatorna műsorára tűzte az amerikai bajnokság nagydöntőjét, a Super Bowlt, sokakban felébredtek a régi emlékek. Megalakult a Budapest Wolves, amely először a sokkal fejlettebb osztrák bajnokság alsóbb osztályaiban vitézkedett, majd 2005 őszétől a magyar ligában is. Azóta valóságos amerikaifoci-láz tört ki, egyre-másra alakultak a csapatok, immár juniorbajnokság is van, sőt a Wolves női együttessel is büszkélkedhet. Mindez úgy, hogy a játékosok nemcsak hogy amatőrök, de tagdíjat is fizetnek az egyesületüknek, és általában a minimum 350–400 eurós felszerelést is ők állják. Beindult az edzőképzés (a kispadon csak diplomás trénerek ülhetnek), és egyre több hagyományos futballpályát engednek átfesteni egy-egy talákozó erejéig. A cél pedig akár az Európában etalonnak számító osztrák szint elérése is lehet, ahol egymillió eurós büdzséből gazdálkodó profi klub is található.

Kiss Csaba, Budapest