Esőisten megkönyörült Mexikón

Az azték utódok rohamai ellenére azonban a már biztos továbbjutó, így tartalékos felállásban pályára lépő luzitánoknak jutott ki a korai gólöröm élménye: egy ellentámadás során Maniche kipasszolt a bal oldalra Simao Sabrosához, majd elszáguldott a tizenhatos előteréig, ahol a Benfica játékosa mesterien tálalt vissza elé, ő pedig elemi erővel bombázott a jobb felsőbe. A bekapott gól szemlátomást meglepte a mexikóiakat, akik annyira megilletődtek, hogy el is felejtettek támadni, a portugálok pedig ezt kihasználva megszállták az észak-amerikaiak térfelét. És ha már a mexikóiak alacsonyabb sebességfokozatba kapcsoltak, a portugálok duplázták meg előnyüket: egy szöglet után az egyébként rutinos, a Barcelonával friss BL-győztes hátvéd, Marquez kézimunkázott a 16-oson belül, Sabrosa pedig annak ellenére is bevarrta a büntetőt, hogy Sanchez kapus a lövés előtt azték törzsi táncot járt a gólvonalon. Ez már felébresztette a mexikóiakat is, akik egy szöglet után Fonseca fejese révén élesztették újra reményeiket. A második játékrészben aztán ugyanolyan körülmények között szerezhették volna meg második góljukat, mint a portugálok, ám a Miguel kezezése miatt megítélt tizenegyest Bravo a mexikói nézők közé durrantotta. Ráadásul szegény mexikóit az ág is húzza alapon Perez egy műesésért begyűjtötte második sárga lapját is (Michel játékvezető összesen kilencet osztott ki a mérkőzésen). Fonsecáék azonban tíz emberrel is végigtámadták a hátralévő időt, így, bár gólt nem szereztek, Esőisten mégiscsak megkönyörült rajtuk, és a portugálok mellett őket juttatta tovább a csoportból a csupán két pontot szerző Angolával szemben.
„Nem vagyok maximálisan elégedett a csapatom teljesítményével, de összességében nem lehet okom a panaszra” – mondta a találkozó után Luiz Felipe Scolari portugál szövetségi kapitány. A másik oldalon Ricardo La Volpe már keményebben fogalmazott: „A helyzetkihasználásunk kritikán aluli volt, a kihagyott lehetőségek mellett még büntetőből is képtelenek voltunk betalálni.”