Ének az esőben – bulis önkéntesek Londonban

[HELYSZÍNI TUDÓSÍTÁS] Kinek volna kedve dalra fakadni, amikor késő este, szitáló esőben áll egy óriási sor közepén, arra várva, hogy odaengedjék a metróállomáshoz, ahonnan hazajuthat? A válasz egyszerű – az Olimpiai Parkból hazainduló szurkolóknak, főleg, ha az őket terelő forgalomirányítók egyben ceremóniamesterként is működnek, és interaktív játékra, közös éneklésre serkentik a több ezres tömeget.

2012. augusztus 10., 07:452012. augusztus 10., 07:45

A logisztika lenyűgöző: az atlétikai versenyek után az olimpiai stadionból kiözönlő tömeget kordonokkal és élőláncokkal három sorba osztják, majd egyenként útjára engednek egy-egy akkora csoportot, ami a Stratford metrómegállóban, illetve pályaudvaron megtölt egy a belváros felé induló metrószerelvényt, vagy Javelin-sebesvonatot.

Az önkéntesek lelkesedése amúgy az olimpia végére sem lanyhult, ugyanolyan odaadással mosolyognak a jegyek vagy akkreditációk ellenőrzésekor, és a sportcsarnokokban lévő bulifelelősők is érzik még a parti ízét. A szervezők láthatóan nem akarnak úgy járni, mint az 1996-os, atlantai játékok rendezői, ahol a sportágak nagy részéhez egyáltalán nem értő amerikai nézők 60 perc után kivonultak a női kézilabda fináléjáról, mivel nem tudták, hogy döntetlennel nem végződhet a döntő, és következik a ráadás…

Londonban nemcsak a sportágak alapjairól szóló kisfilm fut a képernyőkön, de a nézőket a kijelzőkön felbukkanó Nagy védés!, Szép lövés! vagy Góóól! feliratokkal is segítik az eligazodásban. A brit közönség pedig gyorsan tanul: a máris történelmi Magyarország-Izland férfi kézimeccs előtti élő, „bekiabálásos” közvélemény-kutatásból kiderült, hogy a nézők közel fele nem látott még kézilabda-találkozót, és nagy részük Izlandnak drukkol.

Fazekas parádés védése, és Magyarország utolsó másodperces egyenlítése után azonban az arány alaposan megváltozott – szinte az egész csarnok zúgott arra kérdésre válaszolva: és most ki szurkol Magyarországnak???

K. Cs., London