Élő legendák köszöntése

Berzi Sándor MLSZ-alelnök kiemelte: Grosics Gyula páratlan pályafutást tudhat maga mögött, 15 éven át kirobbanthatatlan volt a nemzeti csapat kapujából, ráadásul annak az Aranycsapatnak volt a hálóőre, amely így, több mint ötven év után is a „legjobb magyar exportcikk”. „Az eredményeknél azonban még fontosabb, hogy olyan példával járt elöl, amely minden fiatal számára követendő” – tette hozzá Berzi. „Köszönöm, hogy itt lehetek, nagy megtiszteltetés ez számomra – mondta az ünnepelt. – A személyemen keresztül most az Aranycsapatra is visszaemlékezünk, amelynek én a tagja lehettem, afféle szerencsés emberként.”

A pályafutása során Fekete Párducnak nevezett labdarúgó annak a legendás csapatnak a tagja volt, amely 1953-ban, az „Évszázad mérkőzésén” 6-3-ra legyőzte a – brit csapatokat nem számítva – addig hazai pályán veretlen angolokat a londoni Wembley-stadionban. Az 1954-es vb-n ezüstérmet szerzett, a döntőben a németek elleni vereség élete egyik legfájdalmasabb emléke a kapusnak, erről a mai napig sem szeret beszélni az 1952-ben Helsinkiben olimpiai bajnoki címet nyert egykori hálóőr.

Egy nappal ezután, szombaton „az Aranycsapat 12. játékosát”, Szepesi Györgyöt (jobb oldali képünkön) köszöntötték szerettei 89. születésnapján. A Magyar Rádió sportriportere, akinek neve egybeforrt az Aranycsapatéval, számos olimpiáról és labdarúgó-világbajnokságról közvetített. Szepesi György 1945-ben lett a Magyar Rádió munkatársa, egy nyilatkozata szerint azért, mert belátta, hogy a futballpályán messze nem olyan tehetséges, mint Puskásék. A pálya széléről közvetítette a meccseket, köztük az alighanem leghíresebbet, az 1953-as, londoni 6-3-at, az Évszázad mérkőzését. Szepesi honosította meg azt a sportközvetítési stílust, amelyben a riporter végig együtt él a játékkal, a csapattal, a versenyzővel, lelkesen, magas hőfokon azonosul a történésekkel, együtt örül a sikernek, a győzelemnek, s kesereg balsiker, vereség esetén.

Az 1948-as első olimpiai közvetítése után összesen 14 ötkarikás játékról tudósíthatott, s 13 labdarúgó-világbajnokságnak volt a riportere. Egy híján éppen félszáz magyar olimpiai aranyérem megszületéséről számolt be a helyszínről. 1974 és 78 között az MTI bonni tudósítója volt, majd hazatérve 1981-től 1992-ig a Sport Főosztályt vezette a Magyar Rádióban. Társadalmi megbízatásokat is vállalt: 1979 és 1986 között az MLSZ elnöke, a Magyar Olimpiai Bizottság, s – 1982 és 94 között – a FIFA végrehajtó bizottságának a tagja volt. Számos díj és elismerés birtokosa, illetve a Guinness-féle Rekordok könyvébe is bekerült azzal, hogy ő a világ leghosszabb időn át tevékenykedő sportriportere. A 2005-ös Magyarország–Argentína barátságos futballmérkőzésnek csaknem napra pontosan hatvan évvel azután lehetett a rádiós szakkommentátora, hogy az 1945-ös magyar–osztrákon bemutatkozott sportriporterként.