BL-döntőben az Inter-bunker

A kétszeres BEK-győztes Inter 1972 után jutott ismét a legrangosabb európai kupasorozat döntőjébe, és biztossá tette, hogy a Bajnokok Ligája 1992 óta íródó történetében továbbra sem lesz címvédés.

„Óriási volt a feszültség a meccsen, egy ilyen csapat ellen tíz emberrel mindezt elérni történelmi, mitikus tett – mondta az olaszok portugál szakembere. – Életem legédesebb 1-0-s veresége volt ez. Taktikailag és a védekezésünket nézve is tökéleteset produkáltunk.” Pedig a mérkőzés nem a legjobban indult az Inter számára: Goran Pandev a bemelegítés során megsérült, helyette pedig Cristian Chivu kapott játéklehetőséget a kezdőcsapatban. A kényszerű váltás még védekezőbbé tette az olaszokat, a 28. percben pedig Thiago Motta kiállítása biztossá tette, hogy az Inter nem is fog mással foglalkozni.

A vendégek a mérkőzés nagy részében 8-9 embert tartottak saját tizenhatosukon belül, miközben a Barca makacsul a kombinatív játékot erőltette, átlövésekkel alig próbálkozott. És az idő szorításában egyre tehetetlenebbé váltak a hazaiak, akiknek a második félidő első fél órájában egyetlen helyzetük sem volt. A katalánok Ibrahimovic lecserélése után is a magas labdákat erőltették, amelyek rendre lepattantak az „Inter-bunkerről”. Ennek ellenére Bojan fejjel betalálhatott volna, de a ritka helyzettel nem tudott élni. Közben a középhátvéd Piqué a milánói mérkőzéshez hasonlóan ismét csatárrá lépett elő, ám ezúttal a húzás bejött: a 84. percben egy remek testcsellel tisztára játszotta magát, és bevette Julio Cesar kapuját. A kilátástalannak tűnő helyzetben lévő Barcelona előtt ismét megcsillant a remény, de a hátralévő időben csak egy kezezés miatt érvénytelenített gólra futotta.

Josep Guardiola vezetőedző – aki tavaly mindent megnyert a Barcával, idén azonban már csak a bajnokságban érhet a csúcsra – furcsa módon Motta kiállításában látta a kudarc egyik okát: „A piros lapot követően megbomlott a meccs addigi menete, az Inter teljesen visszaállt, és védekezni sokkal könnyebb, mint támadni. Sokat birtokoltuk a labdát, de kevés helyzetünk akadt, hiányzott a folyamatosság a futballunkból. Mindent megtettünk, de az Inter nagyon jól védekezett.”

Ennek Mourinho örült, aki a lefújás pillanatában berohant a pályára, és karjait lóbálva próbálta ünnepeltetni magát a stadion felső karéjában tomboló Inter-drukkerekkel, de mozdulatai heves tiltakozást váltottak ki a hazai szurkolók körében, illetve Valdes kapus is felelősségre vonta a korábban a Barca szakmai stábjában négy évet dolgozó Mourinhót. „Valdes azt hitte, hogy a Barcelona szurkolóit akartam provokálni, holott én ünnepelni mentem az Inter híveihez, s ehhez minden jogom megvan. Az, aki mindent megnyer, nem tudja, hogyan kell veszíteni. Ők nagyon rossz vesztesek, mint ahogy én is” – fogalmazott Mourinho, aki már a meccs előtt felhergelte a Barca-híveket azzal, hogy zsebre dugott kézzel besétált a kezdőkörbe. A portugál tréner csütörtökön kijelentette, valószínű, hogy soha nem lesz a katalán csapat vezetőedzője, ugyanis „az utálat nem változhat szeretetté”.