Beszélgetés Tatár Bélával, az FCM ügyvezető igazgatójával

A csapatépítési folyamat második évében a vásárhelyiek újból a középmezőnyben szeretnének végezni, azonban tisztában vannak azzal, hogy a 2011/12-es idényben az ellenfelek nagyobb figyelmet szentelnek az idegenben 17 pontot szerző Sabău-legénységnek.

– Ha a bajnokság kezdete előtt valaki megkérdezi, elfogadja-e a 9. helyet, gondolom, nem utasította volna vissza?

– Mi az hogy! Még a visszavágók kezdete előtt is, amikor előttem már körvonalazódott, hogy megússzuk a kiesést, szembekacagom azt, aki ilyen előkelő helyre jósolja a csapatunkat. A cél a kiesés elkerülése volt, ezt jócskán túlteljesítettük.

– Mennyire tudott örülni a középmezőnyös helyezésnek, miután az utolsó fordulóban, otthon sima, 2-0-s vereséget szenvedtek a másik erdélyi újonctól, a Kolozsvári U-tól?

– A két dolgot nem szabad összemosni; sajnálom, hogy éppen azt a mecscset veszítettük el, amelyen kedveskedni szerettünk volna szurkolóinknak, és amelyen a helyzetek alapján akár öt gólt is rúghattunk volna. De még így is két hellyel előbbre kerültünk, mert a három, azonos pontszámú csapat esetében – az Astra, a CFR és mi – a végső rangsorolásban a közvetlen összecsapásokat veszik figyelembe, és nem a gólarányt.

– Ioan Ovidiu Sabău nélkül is összejött volna ez az eredmény?

– Nem hinném. Nagyon nehéz helyzetben vette át a csapatot, és időbe tellett, hogy kialakítsa a jelenlegi alapkeretet. Sok játékos megfordult Vásárhelyen, egyesek beváltak, mások, meglepő módon, nem.

– Kiket emelne ki a megmaradt keretből?

– A teljes csapatot. Nem szeretek neveket említeni, de talán Issa Ba az, aki a hétvégi itthoni vereségünk alkalmával is igazolta klasszisát.

– Mi volt a gond a csatárokkal? Didy, Ruiz, Răduţă, Tîrnăvean, Veljovics és Zaharia együtt feleannyi gólt rúgtak, mint a fél idényt játszó steauás Stancu egymaga.

– Valóban egyikük sem vált be. Hiába fűztünk nagy reményeket Didyhez, ő többet volt sérült, mint egészséges. Amint felépült és játszott, jobbára egy-egy félidőt bírta. Az az igazság, hogy a csatársor nem volt a csapat erőssége, néhány játékossal teljesen melléfogtunk.

– Kinek mutatnak ajtót a nyáron?

– Van egy pár játékosunk, mint például Şteţca vagy Stere, akinek a jövő hónap végén lejár a szerződése. Nem tudom, hogy meghosszabbítjuk, vagy sem. A Dinamótól kölcsönkapott Laurenţiu Rus és a Rapidtól fél évre átadott Răduţă visszamennek Bukarestbe. A többinek a sorsa még kérdőjeles.

– Vannak már kiszemeltek az új idényre?

– Egyelőre Ilyés Róberttel írtunk alá egy egyéves megállapodást. Hiába 37 éves, ő egy komoly, konstans teljesítményű középpályás, akire nagy szükségünk van. Ha tartja a jelenlegi formáját, akár 40 esztendős koráig is játszhat Marosvásárhelyen. Robin kívül természetesen van más kiszemeltünk is, hisz legalább nyolc-kilenc új futballistával kell felfrissítenünk a keretet. Egyelőre azonban semmiféle konkrétumról nem tudok beszélni.

– Mekkora költségvetésben gondolkodnak?

– Az idei bajnokságot 2,8 millió euróból fociztuk végig, ami az első osztály egyik legkarcsúbb büdzséje. Nem hinném, hogy a jövőben többre telne, bár még sok minden függ a szponzoroktól.

– A célkitűzést megfogalmazták?

– Szintén a középmezőny, a nyolcadik-kilencedik hely. Komoly csapatépítést nem lehet egyik napról a másikra végezni, láthattuk, mi történt a hirtelen „felfuvalkodott” klubokkal. Amikor idejött, Sabău megmondta: ő csak akkor vállalja, ha hosszú távra tervezhet. Ebben tökéletesen egyetértettünk. Tudjuk, hogy másodjára már sokkal nehezebb lesz a középmezőnybe jutni, mert az ellenfelek sokkal jobban oda fognak figyelni. Az idén akadt, aki elintézte a Vásárhelyt egy legyintéssel, aztán megbánta. Ellenünk két-két pontot veszített saját otthonában a Temesvár és a Vaslui is, aminek hiányát mindkét együttes megérezte.

– A további jó eredmények mellett szeretnék meglepni még valamivel a szurkolókat? Például esti világítással?

– Kötelező módon ezt is meg kell építenünk. Több mint valószínű, hogy nem készülünk el a 2011/2012-es rajtig, de év végéig befejezzük. Szurkolóink megérdemlik, mert a legcivilizáltabbak az országból. Ezt már akkor tudtuk, amikor úgy döntöttünk, lebontjuk a pálya és a lelátók közötti kerítést. A szinte kétszáz fős drukkertáborunk pedig olyan lelkes, hogy az ország minden sarkába elkísér, és a mérkőzés állásától függetlenül végigszurkolja a meccset.

– Akkor a magyar nézők talán egy annyit megérdemelnének, hogy a vásárhelyi stadion hangosbemondója anyanyelvükön is megszólaljon, legalább egy köszöntés erejéig.

– Ha ettől lesz jobb a foci, akkor semmi ellenvetésem.