Alázat nélkül nincs siker – Erdei Zsolt a székelyföldi bokszakadémiáról

– Gyergyószentmiklóson, Székelyudvarhelyen és Csíkszeredában tartott bemutató jellegű nyilvános edzéseket. Mit tapasztalt?

– Nagyon tetszett a résztvevők hozzáállása. Voltak köztük kezdők és olyanok is, akik már hosszabb ideje bokszolnak, és egyaránt nagy odaadással, szorgalommal végezték a munkát, próbálták lemásolni, amit mutattam. Már az első benyomásom az volt, hogy itt létezik egy ösztönös keménység az emberekben. Olyan ösztönös cselekvés jellemzi őket, amihez ha megfelelő szakmai hátteret biztosítunk, komoly eredményeket lehet elérni.

– Milyen eredményeket lehet kitűzni az ökölvívó-akadémia elindulásakor?

– Első lépésként azt, hogy minél több srácot vonzzunk ebbe a sportba. Egyszerű tény: minél több gyerek kezd el sportolni, annál nagyobb az esélye, hogy kiválik közülük valaki, aki szép sikereket érhet el. A bokszban és persze minden más sportágban is természetes, hogy létezik egy lemorzsolódás, nem mindenki érhet fel a csúcsra. Mondjuk, harminc gyermek elkezdi a bokszolást és egy marad meg közülük az utókornak, de a többi 29 is olyan nevelést kap, amely – úgy gondolom – hatással lesz a későbbi életére. Tisztességet, becsületet, alázatot tanul, de keményebben tud ellenállni majd az életben bekövetkező csapásoknak is. Tehát mindenképpen hasznos sport az ökölvívás. De ismétlem, az a mentalitás, az az öntudat, amit itt, Erdélyben tapasztaltam, komoly sikerekhez vezetheti a sportolókat, ha megkapják a megfelelő szakmai, technikai hátteret.

– Mivel járul hozzá Erdei Zsolt a székelyföldi ökölvívók fejlesztéséhez?

– Az akadémia felépítése nem az én feladatom, arra megvannak azok a személyek, akik ezt végigviszik. Az anyagi háttér megteremtéséhez fel kell kelteni az érdeklődést a projekt iránt, fontos szereplőkkel, politikusokkal kell közösen megvalósítani az elképzelést. A kapcsolatok megvannak ahhoz, hogy a szükséges támogatást megszerezzük. Az én dolgom a szakmai háttér biztosítása. Mindehhez adom én a nevemet, és ez nem kis dolog, hiszen nagyon nagy felelősséget jelent, hogy a vállalások teljesüljenek, és valóban a megfelelő szakmai háttérrel működjön az akadémia. Képzések következnek az itteni edzők számára, és mi is ingázunk majd a Székelyföld és Budapest között, hogy részt vegyünk a munkában.

– A magyarországi ökölvívás látszólag hullámvölgyben van, lassan 17 éve, hogy a legutóbbi olimpiai érem megszületett. Akkor éppen ön szerzett bronzot. Látszik már a felemelkedés?

– Valóban, most egy átmeneti hullámvölgyben vagyunk, de természetes, hogy időnként változnak a dolgok. Vannak jó bokszolóink, de valahogy a nemzetközi siker az utóbbi időben nem mutatkozott meg. De ez csak idő kérdése. Vannak ilyen rések a magyar ökölvívás történetében, amikor nem sikerült olimpiai érmeket szerezni, de nem kell kétségbeesni. Innen az út csak felfelé vezet. Úgy látom, változás következik, és fel fog lendülni a magyar boksz. Máshogy kell talán az edzőtáborokat megszervezni, tapasztalt, külföldi edzőket kellene bevonni az edzésmunkába. Nem feltétlenül úgy, hogy ők hozzánk jönnek, hanem hogy mi veszünk részt nemzetközi edzőtáborokban, ahová máshonnan is érkeznek csapatok, és ezekből a tapasztalatokból meríthetünk. Nyilván ők is elleshetnek dolgokat tőlünk, hiszen a magyar ökölvívásnak mindig is megvoltak azok a bunyósai, egyéniségei, akiktől bárki tanulhat. Az ember úgy csiszolódik, ha több nemzetközi példát lát.

– Mit üzen a sport iránt érdeklődőknek?

– Először is azt, hogy minél több gyermek menjen bokszolni. Sokaknak lehet ez kiugrási lehetőség. Annak is jó sport, aki nem ilyen karriert szeretne, mert rengeteget tanulhat. Például, hogy meg tudja védeni magát. Mindemellett a srácok önuralmat tanulnak, megtanulják beosztani az erejüket, parancsolni maguknak. Egy bokszolót egy ringben kapott pofon után nem szabad elöntse a düh, mert akkor jön a következő, még nagyobb pofon. Az önuralom az élet minden területén fontos. És egy másik lényeges szempont: itt csak az képes eredményt elérni, akiben van alázat. Aki elszáll magától, aki lebecsüli az ellenfelet, annak az ökölvívásban nincs semmi keresnivalója.