„Hatalmas blöff az új ASA”

A ’70-es és ’80-as években szebb napokat megért gárda több tagja – Hajnal Gyula, Kanyaró Attila, Varró Sándor, Szöllősi László és Fodor János – a Bajnokok, Élsportolók, Sportbarátok Klubjában öntötte ki lelkét, vállalva a mintegy ötvenfős hallgatóság előtt tett összes kijelentését.

Mellőzött vásárhelyiek
A pesszimista, de realista véleményekből kiderült: egyikük sem lát jövőt a jobbról-balról összevásárolt, de alig-alig teljesítő, jelenleg másodosztályú csapatban. A Krónika munkatársa, Szucher Ervin által vezetett vitaesten valamennyien abból indultak ki, hogy míg a helyi önkormányzat tetemes összegeket költ a labdarúgócsapat fenntartására, nem csak az eredmények maradnak el a várakozástól, de a közönségnek még az sem adatik meg, hogy marosvásárhelyi játékosokat lásson a pályán.

A klubvezetők és az egymást váltogató edzők súlyos pénzekért, futószalagon vásárolják a számukra is ismeretlen, középszerű vagy egyenesen gyenge idegenlégiósokat, miközben teljesen mellőzik a helyi utánpótlás-nevelést. Az ASA aranykorszakát is megérő, edzői vagy tanári oklevéllel rendelkező egykori nagyok azt is rossz néven veszik, hogy az új klub keretében egyikük sem kap számottevő feladatot.

„Én vagyok az egyetlen, aki ott vagyok a mostani ASA-nál, de őszintén szólva, a mai napig sem tudom, mi a szerepem. Ha a csapat jól megy, észre se vesznek, ha rosszul játszik, rögtön rám mutogatnak. Semmibe vesznek, megaláznak” – fakadt ki az egykori válogatott Hajnal Gyula.

Hasonló okok miatt társai, az ifiknél, illetve az utánpótláscsapatnál edzősködő Kanyaró és Varró már rég búcsút intett a nyárig még FCM néven futó városi klubnak. Előbbi is azt bánja, miért nem állt fel hamarább a juniorok kispadjáról, hisz az általa irányított gyermekközpontban olyan trénerek is tevékenykednek, akiknek semmiféle képesítésük, pedagógusi érzékük és emberi tartásuk nincs. „Olyanokra bízták az utánpótlás-nevelést, akik a börtönből szabadultak, tíz osztályt végeztek vagy a megyei bajnokságban játszó Cukorgyárnál fociztak” – jellemezte néhány volt kollégáját Kanyaró Attila.

A valamikori kiváló csatár felelevenítette azt a beszélgetést is, amit Eduard Iordănescuval, a felnőtt csapat nemrég leköszönt edzőjével folytatott. A Bukarestből érkezett tréner, miután megtudta, hogy Kanyaró nincs jó viszonyban a klubvezetőséggel, elnézést kért, de tudtára adta, hogy fiát nem szerepeltetheti az első csapatban. Péter jelenleg a harmadosztályban, a Szászrégeni Avântulnál kapott játéklehetőséget.

Hasonló helyzetben van Szabó István fia is, aki Resicabányán kergeti a bőrt.
A bajnokok klubjának meghívottai azt is elmondták, hogy amíg a klubnál voltak, a vezetőség 140-160 ezer eurós szerződéseket kötött rég kiöregedett vagy teljesen ismeretlen játékosokkal, ami egy Liga 2-es csapat esetében több mint pénzpazarlás. Eközben az olyan ifjú tehetségeket, mint Hanca vagy Vârtic, ingyen elengedték, majd évek múltán jó pénzért visszavásárolták.

Nem beszélnek magyarul
Szöllősi László arról szólt, hogy városi szinten a sportiskola tanárain kívül alig akad olyan edző, aki anyanyelvén tudna szólni a magyar gyerekekhez. „Hiába beszélnek románul egy 5-6, netán 7 évessel, ha az nem érti, egy idő után abbahagyja a focit” – hangsúlyozta Szöllősi, aki nyugdíjazásáig az ASA gyermekeinél az egyetlen volt, aki magyarul is beszélt a pálya szélén.

A felszólalók a csapat jelenlegi edzőjét, a harmadjára visszatérő Ioan Ovidiu Sabăut sem kímélték. Azon túl, hogy korrektnek és felkészült szakembernek tartják, rendkívül türelmetlen edzőnek nevezték, ami leginkább az általa generált játékosfluktuációban nyilvánul meg. Volt csapattársa, Fodor János azt vetette a Kolozsvárról visszatérő mester szemére, hogy soha nem volt hajlandó egykori vásárhelyi kollégáival leülni és a csapatról elbeszélgetni, esetleg egy-egy baráti tanácsot kérni.