A fegyvernem döntője

feltámadtak, ám az ebben a „fegyvernemben” szintén eredményes múlttal rendelkező németek a 90. percben újra betaláltak, és 3-2-re megnyerték az összecsapást. „Eddig is rengeteget adtunk a török népnek, de szerettük volna a döntőbe jutással is megajándékozni a nekünk szurkolókat. Közel voltunk a nagy sikerhez, most azonban az ellenfelünknek kedvezett a szerencse” – értékelt a mérkőzés után Fatih Terim török kapitány, akinek csapata mindjárt az elején szokatlan helyzetbe került. A török csodák ezt megelőzően Svájc, Csehország és Horvátország ellen is a rivális vezetése után következtek, ám ezúttal a gyakorlatilag 14 játékosra számító félholdasok jutottak előnyhöz. A kezdeti rohamoknak köszönhetően nem váratlanul esett találatra a válasz négy perc múlva, meglepetésszerűen jött: Schweinsteiger eredményes perdítése az első lövés volt, amely Rüstü kapujának felületére érkezett.
A folytatásban nagyban hozzájárult a feszültség fokozásához a mérkőzést sugárzó bécsi televíziós központ is, amelynek adása áramkimaradások miatt többször is megszakadt, így Svájcon kívül – ahol a közszolgálati televízió egyedüliként jogosult a helyszínekről továbbított tv-jelek átvételére – gyakorlatilag az egész világ három részletben perceken keresztül hiába bámulta a képernyőket. Az utolsó áramkimaradás azt eredményezte, hogy Klose 79. percben született fejes gólját már csak ismételve láthatták a tévénézők. A török játékosok azonban nem időztek sokat a német csatár teljesítménye felett, és a 86. percben úgy tűnt, ismét a sírból hozzák vissza a mérkőzést. Sabri ugyanis egy remek csellel tisztára játszotta magát a jobb szélen, és a rövid sarok felé tartó beadása nyomán Semih Semtürk a gyorsan pörgő eseményekről lemaradt Lehmann mellett a kapufa mellé, a hálóba helyezett. A törökök korábbi mérkőzésein bebizonyosodott, hogy az ellenfél ilyenkor rendszerint összetörik, ám a német mentalitás ezúttal a csodagyáros törökökön is kifogott. A rendes játékidő utolsó percében Hitzlsperger átadása után Lahm egyedül tört be a tizenhatoson belülre, és a hálóba bombázott, 12 év szünet után Eb-döntőbe juttatva csapatát.
„Őrült küzdelem volt, az utolsó másodpercig hatalmas feszültséggel – öszszegzett Joachim Löw német szövetségi kapitány. – Mi sajnos az elején nem voltunk elég frissek, rengeteg labdát eladtunk. Amíg ellenfelünk erővel bírta, nem tudtuk megvalósítani, amit terveztünk”. Joachim Löw nem győzte hangsúlyozni, hogy a törökök emelt fővel búcsúznak. Így érezte ezt Fatih Terim is, aki a dicsérő szavak után sokkoló bejelentést tett: lemond kapitányi tisztségéről. „Már korábban jeleztem, hogy nem akarok tovább Törökországban dolgozni, és én be szoktam tartani az ígéreteimet. Egy európai országban szeretnék edzősködni” – mondta Bázelben Fatih Terim, aki 2003-ban vette át másodjára a válogatott szakvezetői posztját, amelyet korábban 1993 és 1996 között töltött be. Szövetségi kapitányként a mostani Eb-n aratta legnagyobb sikerét. Hasan Dogan, a török szövetség elnöke röviden reagált: „Nem engedjük el Terimet”.

Elődöntő: Németország–Törökország 3-2. Bázel, St Jakob Park, 39 ezer néző. Vezette: Massimo Busacca (svájci). Gólszerzők: Schweinsteiger 26., Klose 79., Lahm 90., ill. Boral 22., Semih 86. Németország: Lehmann – Friedrich, Mertesacker, Metzelder, Lahm – Schweinsteiger, Rolfes (Frings, 46.), Ballack, Hitzlsperger, Podolski – Klose (Jansen, 92.). Törökország: Rüstü – Sabri, Mehmet Topal, Gökhan Zan, Hakan Balta – Kazim (Tümer Metim, 92.), Hamit Altintop, Mehmet Aurelio, Ayhan Akman (Mevlüt Erdinc, 81.), Ugor Boral (Gökdeniz Karadeniz, 83.) – Semih Sentürk

A török sajtó szerint a futball veszített, a németek kritikusak
Nem Törökország veszített, hanem a futball” – írta a török Sabah, miután a válogatott 3-2-re kikapott a németektől az osztrák–svájci közös rendezésű Európa-bajnokság első elődöntőjében. Az újság a „szívek bajnokának” nevezte az együttest, amely megmutatta, hogy „az Európa-bajnokság legjobb csapata volt”. A török lapok egyöntetűen dicsérték a csapat helytállását, s győztesnek kiáltották ki Fatih Terim együttesét. „Ne legyetek szomorúak – mi nyertünk!” – hangoztatta a Hürriyet, amely szerint a csapat büszke lehet magára, a sok hiányzó ellenére csodálatosan játszott, és sarokba szorította a németeket.
A győztes nemzet sajtója szerint nemcsak a német válogatott, hanem a német–török barátság is győzött a bázeli elődöntőben. A vezető lapok a mérkőzést megelőzően egyhangúan a sportszerűség mellett foglaltak állást, arra kérve a németeket, illetve az országban élő mintegy két és fél millió fős török közösséget, hogy bármilyen eredmény esetén a baráti érzések uralják a közhangulatot. A felhívás nem volt eredménytelen: Berlinben, a Brandenburgi kapunál mintegy félmillió német és török drukker nézte közösen, békésen a mérkőzést. A bécsi szurkolói zónában a lefújás előtt néhány perccel kitört vihar okozott felfordulást – két drukkert megtapostak, amikor a nézők pánikszerűen menekülni kezdtek.
A látott játékra kitérve a német sajtó már jóval kritikusabb volt. „Csodálatos minden, Németország ott van a döntőben, a bázeli mérkőzés mégis lehangoló volt” – írta Németország legnagyobb példányszámú lapja, a Bild. Az újság szerint ha a németek a vasárnapi bécsi döntőben ugyanazt játsszák, mint a bázeli 90 perc alatt, az egyformán technikás és gyors spanyolok vagy oroszok egyszerűen „szétszedik” őket. A berlini Der Tagesspiegel szerint a Portugália ellen mutatott formához képest a csapat idegesnek, fáradtnak és teljesen szétesettnek tűnt, amire az újság nem talált okot. „A remélt Európa-bajnoki címhez gyökeres feltámadásra van szükség” – jelezte a lap.