Úgy döntöttem, Új-Zélandra költözöm. Az korántsem olyan elcsépelt úticél, mint az Egyesült Államok, ráadásul meleg is van, távol is van. Sõt mesélik, hogy Új-Zélandon férfihiány van. Már nem is a szakképesítés alapján keresnek vendégmunkásokat, egyedüli feltétel, hogy férfi legyen az ember. Kényelmes állás, dõl a lé, szebbnél szebb bennszülött lányok, napsütés – hát kell ennél csábítóbb ajánlat? Nosza, máris odaülök a számítógép elé, csatlakozom a világhálóra, szemem elõtt egész Óceánia, vízesések, szigetek, Új-Zéland gyönyörûségei.
2006. november 09., 00:002006. november 09., 00:00
Állás után nézek. Ha már kivándorol az ember, mégiscsak el kellene tartania magát. Azt már szilárdan eldöntöttem, hogy pincérkedni nem fogok. Fizikai munka kizárva. Titkárság, adminisztráció, mérnök, könyvelés... Szimpatikus feladatkörök, nem tagadom hasznosságukat sem, de hát ha egyszer nem értek hozzá, mit tegyek. Egyáltalán, mihez értek én? – teszem fel a kérdést kétórai böngészés után. Nem, nincs elég bátorságom szembenézni a tényekkel. Hogy ez az Új-Zéland milyen fantáziaszegény állásokat kínál! Hagyd már Új-Zélandot. Tele van hegyekkel és juhokkal, állandóan esik az esõ – vigasztalnak a körülöttem állók. Nem vagyok én makacs, néhány perc múlva a gép elõtt ülve újabb szót pötyögök be: Kanada. Ott jó hideg van, igazi hó, tavak, vízesések. Legalább nem kell majd rögbimeccsekre járnom, mint Új-Zélandon, hiszen ott a jégkorong. Azzal még honvágyamat is elüthetem. Munka után nézek. Álláskeresõ portálok sokasága. Nézem az ajánlatokat. Orvos, mérnök, recepciós... Várjunk csak... mihez is értek én? Ilyen idióta országokat! Nekem aztán nem kell Kanadából. Még focizni se tudnak. Nemhogy magyarul.
Hirdetés
Hírlevél
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Látogatottsági adatok