Az ismeretlenség, az anyagi és emberi források szűkössége a független színházak, művészeti központok legnagyobb gondja, ugyanakkor megvan az az előnyük, hogy tényleg csak olyan – zömében releváns társadalmi kérdéseket felvető – témákat dolgozzanak fel, amelyek valóban érdeklik őket – hangzott el többek közt vasárnap este az Intro: Független kulturális terek menedzsmentje című kolozsvári kerekasztal-beszélgetésen.
2014. október 13., 16:562014. október 13., 16:56
A rendezvényre a Vároterem Projekt független társulat új otthonában, az Árpád (Traian) utca 40–42 alatt lévő ZUG.zone-ban – pontosabban annak udvarán – került sor, amelyet a hétvégén nyitottak meg a nagyközönségnek. A moderálási feladatot az Ecsetgyár vezetői látták el, rajtuk kívül a szintén független művészetnek teret adó Reactor művésztelep képviselői is részt vettek az eseményen.
Corina Bucea az Ecsetgyár kulturális menedzserének rövid felvezetőjét követően Imecs-Magdó Levente, a Vároterem Projekt vezetője elmondta: a hétvégén megnyitott új otthonukat, nyitott térként képzelték el, amely teret biztosít a különböző kezdeményezéseknek, programoknak.
A „független kultúrzónaként” meghatározott, eddig üresen álló ipari épületben lévő új székház a házigazda társulat előadásain kívül a tervek szerint meghívott produkciókat is befogad, teret biztosít új kezdeményezéseknek, színházi, zenei, filmes programok megvalósulásának.
A Reactort képviselő Oana Mardare arról értekezett, hogy ők is nemrég, idén márciusban indultak el és szintén a saját hely igénye motiválta őket. Kifejtette meglehetősen szokatlan még a kolozsvári közönségnek, hogy a hivatásos intézményeken kívül is létezhet művészet, rá kell szoktatni az embereket az alternatív kultúra fogyasztására.
„Sokan nem értenek: kik vagytok, mit csináltok, ki ad rá pénzt?” – sorolta a leggyakrabban előforduló kérdéseket. Úgy vélte, a város vitalitásának tesznek jót a független művészi kezdeményezések. Ugyanakkor arról is beszélt, hogy a helyet fenntartani meglehetősen nehéz, az önálló menedzsment kevésbé szórakoztató, mint maga a művészeti tevékenység.
Kelemen Kinga, az Ecsetgyárban tevékenykedő, kortárs tánccal kapcsolatos műhelyeket, előadásokat, eseményeket szervező GroundFloor Group Egyesület vezetője elmondta: az ecsetgyári művésztelep megnyitása előtt is volt alternatív művészeti tevékenység Kolozsváron, azonban jóval kevésbé volt látható, akkoriban lényegesen nehezebb dolguk volt, hiszen minden alkalommal helyet kellett keresni a különböző rendezvényeknek.
Mint részletezte: kezdetben öt különböző civil szervezet lakta be az Ecsetgyárat, mára viszont már csak a GroundFloor és a Collectiv A maradt meg közülük, ugyanakkor a BBTE egyik mesterképzőjének is helyt adnak.
Corina Bucea felvetésére, hogy mit jelent a független kulturális tér, Kelemen Kinga úgy válaszolt: a függetlenség a fizetési papírtól való függetlenséget jelenti. Hozzáfűzte: a kreatív energiát nem a fizetés adja, noha könnyebb persze úgy lelkesedni, ha előtte sikerült egy projektre pályázati pénzt nyerni.
A beszélgetésen ugyanakkor elhangozott: függetlennek lenni személyzethiányt is jelent, több munkát, nagyobb energiabefektetést igényel. Corina Bucea kifejtette: esetükben a „segíts magadon neoliberális elv” működik. Mint részletezte, olyan kérdésekre kell választ találniuk, hogy hogyan teremtenek egzisztenciát tevékenységükből, hogyan tartsák meg a művészek kezdeti lelkesedését.
A beszélgetés résztvevői szintén a gondok közé sorolták, hogy nem elég „láthatóak” az általuk szervezett előadások, vagy más rendezvények ugyanis egyszerűen se pénzük nincs hirdetése, se emberük nincs a kulturális események népszerűsítésére. Előfordul, hogy egy-egy előadásra csak a barátaik és azok ismerősei mennek el.
Imecs-Magdó Levente ugyanakkor pozitív példaként említette a budapesti Pintér Béla és Társulata sikereit, akiknek valamennyi előadása telt házas. Kelemen Kinga pedig úgy vélekedett, a kolozsvári független társulatoknak közös projekteket kellene indítaniuk, hiszen nem konkurensei egymásnak.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tizedik születésnapjára készül a WonderPuck utcai fesztivál, az újdonságokat is tartogató, ingyenesen látogatható jubileumi eseményt szeptember 4. és 6. között szervezik Kolozsváron.
A franciaországi Antibes-ban működő Musée Picasso gyűjteményéből 69 Pablo Picasso-alkotást láthat a közönség a Picasso en visite című kiállításon, amely szeptember 17-én nyílik Temesváron, az Art Encounters új kiállítóterében.
Meghalt Nádas Péter író szerda reggel 8 órakor gombosszegi otthonában – közölték a művész Facebook-oldalán a család kérésére.
Bálint Tibor türei bujkakészítő a Népművészet Mestere kitüntetésben részesült, Kovács Pali Ferenc mákófalvi népi bútorfestő a Csokonai Vitéz Mihály-díjat kapta meg szombaton a 40. Mesterségek Ünnepén, a budai Várban.
A politika helyett a közművelődést választotta. Interjúnk második részében a nyolcvanéves Szabó Zsolt irodalomtörténész a Művelődés megmentéséről, a Kolozsvár Társaságról és a fiatalok megszólításáról beszélt.
Nyolcvanévesen is megállás nélkül dolgozik Szabó Zsolt. Interjúnk első részében családi örökségről, Benedek Elekről, a kommunista cenzúráról és a közösség szolgálatáról beszél a Kolozsvár Társaság elnöke.
Szeptember 10–12. között a Nexus Nemzetközi Színházi Fesztivállal nyitja évadát a Békéscsabai Jókai Színház: a háromnapos találkozón magyarországi, romániai, ukrajnai és szerbiai társulatok kilenc előadással, hat versenyprodukcióval mutatkoznak be.
Mit lehet megmutatni egy korán félbeszakadt életműből? Milyen is volt a húsz évvel ezelőtti Csíkszereda? És miért fontos emlékezni? Hátrahagyott pillanatok 2001–2006 címmel nyílik kiállítás Krausz Károly Róbert munkáiból Csíkszeredában.
Megújult a temesvári-józsefvárosi több mint százéves víztorony, és nemsokára megnyitja kapuit a látogatók előtt.
A felújított Kemény-kúriába költözhet vissza ősszel a sarmasági falumúzeum, amely másfél évig nem volt látogatható a felújítási munkálatok miatt. Most gyűjtés indult: a helyiektől régi használati tárgyakat, népviseleteket, néprajzi emlékeket várnak.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!