Kolozsvári „zug” az alternatív művészeknek

A rendezvényre a Vároterem Projekt független társulat új otthonában, az Árpád (Traian) utca 40–42 alatt lévő ZUG.zone-ban – pontosabban annak udvarán – került sor, amelyet a hétvégén nyitottak meg a nagyközönségnek. A moderálási feladatot az Ecsetgyár vezetői látták el, rajtuk kívül a szintén független művészetnek teret adó Reactor művésztelep képviselői is részt vettek az eseményen.

Corina Bucea az Ecsetgyár kulturális menedzserének rövid felvezetőjét követően Imecs-Magdó Levente, a Vároterem Projekt vezetője elmondta: a hétvégén megnyitott új otthonukat, nyitott térként képzelték el, amely teret biztosít a különböző kezdeményezéseknek, programoknak.

A „független kultúrzónaként” meghatározott, eddig üresen álló ipari épületben lévő új székház a házigazda társulat előadásain kívül a tervek szerint meghívott produkciókat is befogad, teret biztosít új kezdeményezéseknek, színházi, zenei, filmes programok megvalósulásának.

A Reactort képviselő Oana Mardare arról értekezett, hogy ők is nemrég, idén márciusban indultak el és szintén a saját hely igénye motiválta őket. Kifejtette meglehetősen szokatlan még a kolozsvári közönségnek, hogy a hivatásos intézményeken kívül is létezhet művészet, rá kell szoktatni az embereket az alternatív kultúra fogyasztására.

„Sokan nem értenek: kik vagytok, mit csináltok, ki ad rá pénzt?” – sorolta a leggyakrabban előforduló kérdéseket. Úgy vélte, a város vitalitásának tesznek jót a független művészi kezdeményezések. Ugyanakkor arról is beszélt, hogy a helyet fenntartani meglehetősen nehéz, az önálló menedzsment kevésbé szórakoztató, mint maga a művészeti tevékenység.

Kelemen Kinga, az Ecsetgyárban tevékenykedő, kortárs tánccal kapcsolatos műhelyeket, előadásokat, eseményeket szervező GroundFloor Group Egyesület vezetője elmondta: az ecsetgyári művésztelep megnyitása előtt is volt alternatív művészeti tevékenység Kolozsváron, azonban jóval kevésbé volt látható, akkoriban lényegesen nehezebb dolguk volt, hiszen minden alkalommal helyet kellett keresni a különböző rendezvényeknek.

Mint részletezte: kezdetben öt különböző civil szervezet lakta be az Ecsetgyárat, mára viszont már csak a GroundFloor és a Collectiv A maradt meg közülük, ugyanakkor a BBTE egyik mesterképzőjének is helyt adnak.

Corina Bucea felvetésére, hogy mit jelent a független kulturális tér, Kelemen Kinga úgy válaszolt: a függetlenség a fizetési papírtól való függetlenséget jelenti. Hozzáfűzte: a kreatív energiát nem a fizetés adja, noha könnyebb persze úgy lelkesedni, ha előtte sikerült egy projektre pályázati pénzt nyerni.

A beszélgetésen ugyanakkor elhangozott: függetlennek lenni személyzethiányt is jelent, több munkát, nagyobb energiabefektetést igényel. Corina Bucea kifejtette: esetükben a „segíts magadon neoliberális elv” működik. Mint részletezte, olyan kérdésekre kell választ találniuk, hogy hogyan teremtenek egzisztenciát tevékenységükből, hogyan tartsák meg a művészek kezdeti lelkesedését.

A beszélgetés résztvevői szintén a gondok közé sorolták, hogy nem elég „láthatóak” az általuk szervezett előadások, vagy más rendezvények ugyanis egyszerűen se pénzük nincs hirdetése, se emberük nincs a kulturális események népszerűsítésére. Előfordul, hogy egy-egy előadásra csak a barátaik és azok ismerősei mennek el.

Imecs-Magdó Levente ugyanakkor pozitív példaként említette a budapesti Pintér Béla és Társulata sikereit, akiknek valamennyi előadása telt házas. Kelemen Kinga pedig úgy vélekedett, a kolozsvári független társulatoknak közös projekteket kellene indítaniuk, hiszen nem konkurensei egymásnak.